Megtudtam, hogy a férjemnek rejtett szexuális élete volt – a nászúton

Azt gondoltam, a szexfüggőknél gyakoribb kell legyen az orgazmus, mint az átlag pároknál. A Szexuális Viselkedés Archívumában megjelent 2017-es tanulmány arról számolt be, hogy egy átlagos felnőtt évente 54 alkalommal, vagy körülbelül hetente egyszer szexel. De bizonyos, hogy aki a szex megszállottja, gyakrabban csinálja, mint a többiek.

Nem a gyakorlat teszi a mestert? Azt gondoltam, hogy a szexfüggők mesterei a „szakmának” és nagyszerű technikával is rendelkeznek. Úgy hittem, egy ilyen ember Don Juan vagy Marilyn Monroe mai megfelelője lenne - karizmatikus, romantikus és izgató.

Tudom, hogy nem vagyok egyedül e feltételezések megfogalmazásával, mert olvastam és hallottam mások hasonló észrevételeit. Az igazat megvallva van benne valami, de messze van a teljes igazságtól.

Első találkozásom a szexmenetes házasságokkal

Magán tanácsadói praxisomban találkoztam először szexfüggő partnerekkel, bár akkor még nem volt ismeretem erről. Különös tendenciát figyeltem meg néhány házas nő esetében, akik kezelést kértek. Eljöttek hozzám, és arról panaszkodtak, hogy libidóvesztést tapasztalnak. Szexuális együttlét ritkán fordult elő náluk, havonta vagy még ritkábban, mégis, házasságukat egészségesnek minősítették. Ezek a nők azt állították, hogy a kapcsolatuk a férjükkel jól működik, de olyanok, mint a barátok.

Nem tudtak magyarázatot adni érdektelenségükre. Ismeretlen okokból, a szexuális intimitás kevésbé lett fontos számukra. Ezek a nők a mozgalmas életüket, a gyermekneveléssel járó kihívásokat vagy a középkori hormonális ingadozásokat tették felelőssé a helyzetért, annak ellenére, hogy erről nem volt semmilyen orvosi vélemény, igazolás, bizonyíték.

"Hogyan áll a férje ehhez a problémához?"

Megkérdeztem volna ezeket a férfiakat, azt gondolván, fel kellene háborodniuk, hogy ügyfeleim rendszeresen elutasítják szex iránti igényüket.

- Semmi gond - állítják ügyfeleim -, sőt, nagyon megértőek.

Mit? Ennek semmi értelme. Minden férfi, akit valaha ismertem vagy tanácsot adtam, csalódott lett volna felesége érdeklődésének hiányában. Miért voltak ezek a férjek ilyen együttérzők?

Itt valami nincs rendben; ezeknek a nőknek a férjük által adott válaszai vezettek nyomra. A kezelés során ügyfeleim gyakran felfedezték ugyanis, hogy partnerüknek valaki mással van kapcsolata. A libidó elvesztése tehát rendszerszintű kérdés. Akár egy halott kanári egy szénbányában, ez is pontosan jelezte, hogy házasságuk bajban van.

Az én libidóm

Sohasem hittem volna, hogy pár év elteltével hogyan változnak bennem a dolgok.

Mindig is meglehetősen nagy volt a szexuális étvágyam, heti többször is rám tört. Szerencsére, néhai első férjemmel egyező volt a libidónk, így mindkettőnk elégedett volt nemi életünkkel. Fiatal, 52 éves nőként, amikor elhunyt, reméltem, hogy találkozom valakivel, aki hasonlóan kompatibilis velem. Ez volt az egyik dolog, amiből nem akartam engedni, amikor randevúzni kezdtem.

Úgy tűnt, hogy második férjemmel is egyezünk a szex tekintetében. Kezdetben az intimitás nagyszerű volt, kivéve akkor, amikor a szexuális teljesítőképességével problémák adódtak. Kicsit furcsa, gondoltam, mivel ezek a gondok általában gyakoribbak az idősebb férfiaknál, de nem foglalkoztam vele komolyabban, hiszen ezen a problémán kívül nem volt semmi más nyom, hogy ez az ember részt vett volna akármilyen komoly szexuális dologban.

Beleszerettem, és hamar összeházasodtunk. Az esküvő közeledtével férjem szex iránti érdeklődése alábbhagyott. Fáradtnak látszott, és ezért a hosszú munkaidejét tette felelőssé. Sokkal később jöttem rá, hogy a túlórák ürügyén más nőkkel találkozgatott. Ez az ember rengeteget invesztált egy titkos kettős élet kialakításába. Fogalmam sem volt erről, amíg le nem bukott a nászutunkon.

Problémáink kezdete

Még mindig emlékszem arra az éjszakára. Különleges meglepetésként vettem egy átlátszó negligee-t. Felöltöztem a fürdőszobában, majd kifutottam hozzá, szexi pózba vágva magam. A férjem, úgy tűnt, unatkozik és megpróbált átnézni rajtam, hogy lássa a tévét. Úgy döntöttem, hogy nem fogom veszekedéssel elrontani az éjszakát, bemásztam hát mellé az ágyba, és a mellén azonnal elaludtam. Nem sokkal később arra ébredtem, hogy pornót néz a telefonján. Elutasította a velem való szeretkezést, hogy idegeneket nézzen, különböző szexuális aktusokat végezve.

Lehetett volna több ésszerű magyarázat is. Logikus lett volna például, ha férjem fáradt. Vagy talán jobban szerette volna, ha a különleges éjszakát elhalasztjuk későbbre. Esetleg be akarta venni a pornográfiát a szexuális életünkbe, de soha nem hozta fel ezeket.

Mert ezen okok egyike sem volt igaz. Ez az éjszaka volt az első a sok, még fájdalmasabb felfedezés közül. Hamarosan megtudtam ugyanis, hogy újdonsült férjemnek titkos szexuális élete volt - amit csak magának tartogatott. Az a férfi, akihez feleségül mentem, soha nem is létezett.

Sokáig úgy éreztem magam, mint egy papírfigura emberi változata. Felöltöztem, sétáltam és beszéltem, de alig éltem. Érzelmileg zsibbadt, dermedt, sokkos állapotba kerültem. Az árulásai kitépték a bensőmet, mégis elhittem neki, amikor azt mondta, hogy segítséget kér. Maradtam, remélve, hogy jobb lesz a helyzet.

Feleségül mentem egy nyilvánvalóan szexfüggő férfihoz

Volt férjem nyilvánvalóan szexfüggő. Egy ideig kedvetlenül próbálkozott a kigyógyulással. Az árulások soha nem szűntek meg; csak jobban rejtegette őket. A házasságunk két évig tartott, majd válással végződött.

Miért nem volt ez az ember őszinte velem szemben? Miért nem ismeri el, hogy nem képes a monogám életmódra? Az utóbbi években a poliamória (többszerelműség) egyre inkább elfogadott.

Az exem olyan feleséget akart, akinek szexuális tapasztalatai korlátozottak, de nyíltan beszélhet neki említett preferenciájáról. Korlátozott vagy „nem létező” szinten tartottam a kapcsolatot más férfiakkal. Mégis, volt férjem egyszer azért robbant fel, mert egy üzleti kérdésben üzentem egy kollégámnak. Mindent magának akart. A nyílt házasság szóba sem jöhetett.

A szexuális vonzerő csökkenése

Amióta sok más szexuális szenvedélybeteg partnerrel találkoztam és felfedeztem, hogy ez a kettős mérce általános. Egyesek Madonna-Whore Complex néven emlegetik. Az ebben a szindrómában szenvedők, akik általában férfiak, vonzódnak szexuális partnereik (a kurva) megalázásához, miközben nem éreznek fizikai vonzalmat társuk, gyakran házastársuk (Madonna) iránt. Sigmund Freud ezt az állapotot a következőképpen írja le:

"Ahol az ilyen emberek szeretnek, ott nincs vágyuk, és ahol vágynak, ott nem tudnak szeretni."

Miután megházasodtunk, szexuális kapcsolatunk elsorvadt. Annak tudatában, hogy exférjem extrém partnerekkel szexelt, erős volt a vágyam iránta. Egy ideig továbbra is reménykedtem benne, hogy meggyógyulhat. Lelkesedésem ellenére eltűnt az a gyakoriság, amelyet előző kapcsolatomban élveztem. Szerencsém volt, ha havonta egyszer-kétszer szeretkeztünk.

A férjem rengeteg indokkal állt elő érdektelensége miatt. Panaszkodott, hogy fáradt, túl elfoglalt vagy fáj valamije. Meggondolatlansággal vagy önzőséggel vádolt, amiért szexualitásra, intimitásra vágytam.

A kapcsolat vége felé az exem panaszkodni kezdett szexuális érdeklődésének elvesztése miatt. "Mi a baj velem?" szenvedett. – „Mért nem vágyom a feleségemre?” Színjátékot rendezett, amelyben áldozati szerepben tüntette fel magát, hogy megmagyarázza vonzerejének csökkenését.

Szexuális energiája máshol teljesedett ki

Később megtudtam, hogy ez a fickó szerelmi üzeneteket küldött más nőnek, kapcsolatot tartott fenn escort hölgyekkel. Rengeteg szexuális energiája volt. Nem volt érdektelensége a szex iránt; csak velem nem akart szexelni. Anélkül, hogy bármit is mondott volna, nem fektetett több energiát kapcsolatunkba.

A viselkedése, természetesen, mély fájdalmat okozott nekem. Az sem segített, hogy szégyellte magát, hogy elkeseredettnek lát. Hamarosan bizonytalanná és idegessé váltam szexuális közeledésére. Kényelmesebb lett csak barátoknak lenni, és abbahagyni mindent, ami intimiás és szexualitás.

Legnagyobb megdöbbenésemre az életem pontosan azokhoz a kliensnők életéhez hasonlított, akiknek évekkel korábban tanácsot adtam. Platonikus párrá váltunk, szexmentes házassággal. Időbe telt, míg végre sikerült kiszállnom.

A probléma további kutatásokat igényel

Történetem manapság túl gyakori. Gyanítom, hogy sok szexuális függővel kötött házasság hasonló az enyémhez. Bárcsak rendelkeznénk statisztikákkal ezen állítások alátámasztására. Mivel a szexuális függőség még mindig fel nem ismert mentális rendellenesség, az erre irányuló kutatások vagy kezelések finanszírozása elenyésző. Ennek eredményeként, sajnos, nem tudom ezt az állítást adatokkal alátámasztani.

Remélem, hogy ez a jövőben megváltozik. 2019. május 29-én az Egészségügyi Világszervezet a kényszeres szexuális viselkedési rendellenességet felvette a betegségek nemzetközi statisztikai osztályozásába (ICD-11).

Ez jelentős előrelépés, de még sok tennivaló vár ránk. Talán egy nap a hozzám hasonló partnereknek nem kell majd szenvedniük szexmentes házasságban egy szexfüggővel. Ehelyett megkapják a számukra szükséges kezelést.

- VIA -