Meddig tűrjük a szundikendőt?
Szundikendő, alvóstárs, rongyi, pokróc, plüss – már az őt megnevező szavak sokasága is jelzi, hogy fontos tárgyról van szó a baba, gyermek és az anyuka életében egyaránt. Mindenkinek kapcsolódik hozzá egy édes története, és mindenki tudja, hogy egy ilyen társat elveszíteni, családot próbáló feladat. Tűrjük vagy tiltjuk, meddig engedjük, hogy a kedvenc plüsst magával hordozza mindenfelé a gyerkőc?
A nagyobbik fiamnak, Áronnak, a sárga maci mindmáig a kedvence. Ajándékképp érkezett hozzánk, második hetes kora óta követi a mindennapjait. Egy ideig mi tettük be mellé az autósülésbe, ha mentünk valahova, majd egy kis idővel később magától vitte mindenfelé.
Félelmetes a felnőttek világa
A maci mindig velünk utazott. Ment mamáékhoz, együtt volt Áronnal, mikor először otthagytam a bébiszitterrel, ott volt az első napon az oviban. Az új oviba is velünk jött, de mikor már középső-nagycsoportos lett, egyre többször fordult elő, hogy a maci itthon maradt, netán az oviban éjszakázott.
Egy nap, hasonlóképp azt reméltem, újból az oviba maradt a maci. Kiderült, nem volt ott. Kerestük az autó csomagtartójában, mindenfelé a házban, de nem találtuk. A maci eltűnt. Volt sok sírás, meg pityergés, de a nap végén egy kutya meg egy jegesmaci helyettesítette a sárga macit.
A szakemberek és a szakirodalom szerint a kis gyermekeknek igencsak félelmetes felnőni ebben a nagy világban, ezért ezek a játékok segítik őket az otthon melege és a félelmetes, ismeretlen külső világ közötti átmeneti folyamatban. Az angol nyelvű szakirodalomban a kedvenc süninek, a plüss macinak vagy a pokrócnak neve is van, átmeneti tárgyként emlegetik. Biztonságos otthonuk egy kis darabját elviszik magukkal a nagy ismeretlenbe, ahol megnyugtatja őket, segít elaludni az ismeretlen helyen is. Ezért nem meglepő, hogy a gyerkőcök furcsa helyekre is képesek magukkal vinni a szeretett plüsst.
A mosógépes kaland
A szakemberek javaslata szerint semmi értelme erőltetni az alvóstársról való leszokást. Engedjük, hogy élvezzék a plüssmaci társaságát, barátságát, amíg csak tudják. Egyszerűen nem igaz, hogy az a mély kötődés, mely a kedvenc tárgyhoz kapcsolódik valami rejtett bizonytalanságot jelezne vagy függetlenségének kialakulását késleltetné. Legyünk büszkék arra, hogy sikerült átadni neki a mély kötődés kialakításának képességét. A gyermekek megtanulják, hogy lehet személyekhez, tárgyakhoz kötődni, ez magabiztosságot kölcsönöz nekik, segít függetlenségük elérésében.
Nincs értelme kicserélni a kedvenc plüsst valami kevésbé cikire vagy szalonképesebb játékra. Ezek a tárgyak senkinek és semminek sem ártanak. Inkább érdemes még egy hasonlót (vagy teljesen azonosat) beszerezni mellé, hogy ne okozzon túl nagy törést a kedvenc elvesztése. És ha mindenfelé magával cipeli, akkor a rendszeres, közösen elindított mosógépes megtisztító kalandról se feledkezzünk el. És hogy mikor fogja elhagyni ezt a szokást? Gyermeke válogatja. Egy biztos, esküvője napján, az oltár elé már biztosan nem cipeli magával.
Ui: Ha valaki a sárga macira kíváncsi, jelentem, megvan. Egy napig a kutya és a jegesmaci ment Áronnal az oviba. Majd este, mikor büszkén takartam be az én nagy fiamat, hogy olyan ügyesen vette az akadályt és fogadta szívébe az új játékokat, a maci a paplan alatt várt ránk. Visszajött hozzánk.
Vass Enikő, 2017. február 21.
