Kritikus a bölcsõdehiány

Nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akik gyermeküket bölcsődébe szeretnék adni. Bár az lenne az ideális, ha a kicsik három éves korukig otthon maradhatnának, kevés olyan család van, amelyik megengedheti magának, hogy ez idő alatt csak az apa fizetéséből éljen. Mégis nagyon kevés a bölcsődei hely, sőt, az édesanyák egyes településeken azért nem tudnak elhelyezkedni, mert három év alatti gyermekeiket még néhány órára sem tudják elhelyezni. A nők ugyan hátrányos helyzetű munkavállalónak számítanak, mégsem segíti munkavállalásukat a szociális ellátás. A gyermekszülés és nevelés kifejezetten megnehezíti az elhelyezkedést, de ezt még tovább nehezíti az a jelenség, hogy Budapesten is, de különösen vidéken rossz a bölcsődei elhelyezés lehetősége. A települések 80 százalékában semmilyen ellátás sincs, s ez főként az egyébként is hátrányos helyzetű térségekre igaz. A helyzetet tovább rontja, hogy a bölcsődei és az óvodai intézmények nem egy igazgatósági hatáskörbe tartoznak. Az amúgy is pénzügyi nehézségekkel küzdő önkormányzatok költségvetését terheli az intézmények fenntartásának 70 százaléka, így pedig a fontosabbnak ítélt óvodák mellett jelentős hátrányba kerülnek a bölcsődék. 1983-ig a bölcsődei férőhelyek iránti igény lényegesen meghaladta azok számát, ezért sok intézményt nyitottak. Ám a következő években megfordult a helyzet, mivel az anyák közül egyre többen éltek a GYES lehetőségével, így a bölcsődék kihasználatlanná váltak. Ezért 1984 és 1990 között az ilyen intézményeknek több mint 20 százalékát megszüntették. A rendszerváltás után a bölcsődék az önkormányzatokhoz kerültek az állam felügyelete alól, ennek eredményeként 2002-re már csak 522 működő bölcsőde maradt hazánkban. Ez pedig sok édesanya elhelyezkedését illetve visszatérését a foglalkoztatásba egyenesen lehetetlenné teszi.