Kistestvér érkezik
Mi még nem tudtuk, hogy már sikerült elérjük a vágyunk, nem akartam elsietni a teszt vásárlást. Gondolván, van elég időm, de kíváncsi voltam nagyon. Négyhetes volt a testvérkéje, mikor a szokásos délutáni alváskor így szólt: Anya, ott a hasadban a kisbaba! - Milyennek látod? - Kéknek és kislánynak!
Kisfiam 1998. január 26.-án látta meg a napvilágot. A születése sem volt egyszerű, de erről most nem írok. Ahogy telt az idő egyre jobban szerettünk volna egy kistestvért neki. Mi három évet terveztünk volna a gyerekek között, ez egy pár hónap csúszással, sikerült is.
Peti előtt nem beszéltünk az elképzelésünkről. Úgy gondoltuk ehhez még kicsi, és majd a kilenc hónap alatt ráérünk felkészíteni a dologra.
Mi még nem tudtuk hogy már sikerült elérjük a vágyunk, nem akartam elsietni a teszt vásárlást. Gondolván, van elég időm, de kíváncsi voltam nagyon.
Négyhetes volt a testvérkéje, mikor a szokásos délutáni alváskor így szólt: Anya, ott a hasadban a kisbaba! - Milyennek látod? - Kéknek és kislánynak! Most énekelek neki. Elaludt. Most te énekelj nekem.
Egy látó ismerősöm még aznap megerősítette a Peti "látomását". A teszt másnap pozitív eredményt mutatott, de harmadnap az ultrahang nem mutatott semmit. Egy hétre rá nyugodtam meg igazán, az ultrahangon már látszott a petezsák.
Telt-múlt az idő és a kicsim nőtt. Kilenchetes lehetett, mikor ezt mondta Peti: Anya, látom a testvérkém fogait. Utána néztem a dolognak: ebben az időben alakulnak ki a fogcsíra kezdemények.
Rendkívül várja a kicsi jöttét. Neki adta ágyát-játékait. Gondoskodni, tanítani, vigyázni akar rá. Felsorolja, mit kell vennem a kicsinek. Alig várja, hogy tolhassa a kocsiban. Mikor eszünk, neki is jó étvágyat kíván. Puszilgatja, szeretgeti. Sajnos, nekem nincs annyi időm vele foglalkozni, inkább csak este, vagy ha "egyedül" vagyok.
A születésére egyelőre sokat kell még várni, de addig is komolyodik, ügyesedik Petikénk. A szülés várható ideje: március 28.
