Kisbabával ÉS kisgyerekkel elindulni otthonról
Kisbabával elindulni otthonról cseppet sem könnyű feladat. Ahogy egyre nő, önállósodik a gyerek, azt gondolnánk, hogy egyszerűbb dolgunk van. Fel tudja már venni a cipőjét, nem köpi vissza a ruhánkra az ételt... A közben megérkező kistestvér viszont igen. Nézzük meg, milyen egy pár hónapossal, és egy két-három évessel kilépni az ajtón!
Örülsz a meghívásnak, bár két kisgyerekkel otthon már koránt sem kínoz a monotonitás. A kisebb etetés-pelenkacsere-altatás körforgását szépen tagolja a nagyobb etetés-pelenkacsere-játék körforgása. Azért készülsz a vendégségre, de már tudod, hogy a kisbaba alvását felesleges előre igazítani az elmenetelhez, mert úgyis a nagyobb hisztijein múlik, hogy mikor lesz módja egy kicsit aludni.
Persze időben elkezdesz készülődni, de ez csak annyiból áll, hogy a nagyobbnak a vasalatlanból túrsz egy simának tűnő pólót, és a bejárati ajtóhoz készíted. A kicsire mindegy, mit adsz, egy kisbaba mindenben cuki. Te veszel fel egy virágos, világos felsőt. Azon nem látszik annyira a bukás. Farmert, arról le lehet porolni a koszt, ha a nagyobb összerugdos.
(a kép NEM csak illusztráció)
A nagyobbnak adsz valami játékot, amíg a kicsit gyorsan megeteted. Persze, a játék nem jó, elkezdi a pelenkázó táskát kipakolni, ami már oda van készítve az induláshoz. Próbálod meggyőzni, hogy a popsikrémet nem kellene kibontania, de nem vagy túl meggyőző. Melleden a kicsivel gyorsan odaugrasz, mielőtt a szőnyeget bekenné, és fél kézzel visszatuszkolsz mindent a táskába. A kicsi lecuppan és ordít, mert így nem tud enni. Gyorsan hozod a nagy kedvenc könyvét. Hívod, hogy üljön oda mellétek, amíg befejezed a kicsi etetését. Nem akar, elmegy a konyhát kipakolni. A hangokból hallod, hogy lassan az összes műanyag doboz a konyhakövön hever (valamit muszáj az alsó szekrényben is tartani, hiszen az összes törékeny, éles, törhető cucc már a felső részekben van). Közben a kicsi befejezi az evést. Gyorsan leteszed. Bár alig lehet lépni a konyhában, valahogy elkapod a nagyot, miközben egy jókora hisztit levág. Kiviszed az előszobába, leülteted, és ráadod a tiszta felsőt. Közben fél szemmel látod, hogy a kicsi úgy lebukta magát, hogy új body kell. Gyorsan mész tisztáért, öltözteted. Ezalatt a nagynak pisilni kell, ezért leveszi a nadrágját és a pelenkát (gumis derekút hord már, mert edzetek a szobatisztaságra), de nem indul meg a bili felé, csak ül a bejárati ajtónál, és próbálja a zokniját is levenni. Gyorsan odarohansz a félig felöltöztetett kicsivel, aki közben sír, mert nem szeret öltözködni. Megbeszélitek a naggyal, hogy most inkább nem kell pisilnie, már becsorgott a pelusba, csak tiszta pelenkát kér. Közben észreveszed, hogy a kicsi, akit a kezedben tartottál, leköpte a nadrágodat és a nagy zokniját is. A kicsit leteszed gyorsan, hiába sír. Szaladsz tiszta pelenkáért, zokniért, illetve magadnak nadrágért. A kicsi közben be is kakil, de ezt már fél kézzel elintézed, miközben nadrágot cserélsz. A nagy felvette egyedül a tiszta pelenkát, a nadrágot is, bár azt fordítva. Nem baj, jó lesz így is, csak induljunk már! - gondolod, és a nagyra gyorsan zoknit és cipőt adsz. Mész a kicsiért, vígasztalod, amiért kicsit sírni hagytad. Miközben szeretgeted, a nagy visszafut cipővel a szobába az egyik játékáért. Nem baj, végre kiléptek az ajtón. Kezedben a kicsi, másik kézzel fogod a nagy kezét. Válladon a pelenkázó táska. A tartalma rejtély, mert nem vagy biztos abban, hogy mindent visszadobáltál, amit a nagy kipakolt. De nem baj, volt már a pár hónapos csöppségen, aki alapvetően 2-es pelust hord, 4-es is már...
Az autóban ül végre mindenki. A kicsi sír, amíg el nem indul az autó, de aztán gyorsan elalszik. A nagy panaszkodik, hogy a másik játéka otthon maradt, de aztán leköti a forgalom figyelése. Te pedig bele se nézel már a visszapillantó tükörbe. Anélkül is tudod, hogy le vagy hányva!
Kristályvíz, 2016. szeptember 02.
