Kijöttünk a kórházból, az ajtón még együtt
Állami gondozottként nőttem fel, így mióta az eszemet tudom családra vágytam. Egy évtizedes álom vált valóra.
Az első igazán komoly barátnőm 8 évig hitegetett, hogy lesz gyerek. Az utána következő hölgyemény annál több szót nem is érdemel, minthogy két évet vett el az életemből feleslegesen. Az utána következő 1 éves "tinglitangli" csak úgy jött, nem igazán látván közelemben, "fészek-rakásra" alkalmas női egyedet.
Huszonhét éves voltam, mikor összejöttem egy lánnyal, aki azt mondta, ha jön a baba, akkor jöjjön. Annyira megörültem! Rajtam nem múlt. Három hónap múlva már úton volt a kis törpém.
A sztori ezen része a szokásos: vizsgálatok, stb. Úgy vártam, mindig már a következő vizsgálatra gondoltam, annyira sürgetettem volna az időt. Ha rajtam múlt volna, maximum 1 hét lett volna a "hordási idő".
Aztán a lány elkezdett elég furcsán viselkedni, már nem olyan szívvel-lélekkel vett részt a dolgokban. Mire a kilencedik hónapba értünk, addigra gyűlölte a gyereket. Nem éltünk együtt, én éppen az aktuális albérletem "gyerek-kompatibilitásán" dolgoztam. Akkor már három éve egyedül éltem, dohányoztam, úgyhogy el lehet képzelni, milyen egy igazi agglegény-lak volt a lakás, oda bizony jó szívvel nem raktam volna be a fiam, de gondolom, más sem. Nem volt kosz, ám a falakba, függönybe "beette" magát a nikotin. Meszeltem, mostam, mint egy mosómedve, kárpitot tisztítottam, aztán újra meszeltem, mert nem tetszett az első szín.
Egyik nap - 5 nappal a kiírt dátum előtt – a lány felhívott sírva, hogy pisilnie kellett, de helyette vér jött, most mit csináljon. Közöltem, induljon el a Blahára, ott találkozunk. Közben felhívtam a mentőket, és kérdeztem, hol van a legközelebbi "szülős" kórház. Teszem hozzá, a legnagyobb poén - a 104-es hívószámon elméletileg egy koordinátor jelentkezik, aki ismeri vagy legalább is szerintem ismernie kellene legalább fővárosunk főbb útjait, ennek ellenére a következő párbeszédet bonyolítottam le vele:
- Jó estét! Elnézést, nem mentő kéne, csak információ.
- Itt vagyok a Blaha Lujza térnél, merre van a legközelebbi kórház, ahol szülni lehet?
- Hol van az a Blaha Lujza tér?
- Hát, a hetedik és hatodik kerület ott találkozik.
- József körút - Rákóczi út kereszteződés?!
- 4–6-os villamos és 7-es busz találkozási pontján..., ahol a metró is jár?!
E párbeszéd alapján sikerült megtudnom, hogy a célállomás a Rókus kórház lesz. A lánnyal 19:20-kor találkoztunk, bevittem a Rókusba, és egy órán belül – 20 óra 07 perckor - "randevúzhattam" azzal az emberrel, akire szinte egész életemben vártam. Dániellel.
Császármetszéssel született, de bent voltam végig. 50 centivel, 2700 grammal, kék szemekkel látta meg a hülye fejemet.
Megtisztították, betakarták, odaadták. Úgy bújt hozzám, mint még soha senki. Gyűlölöm az érzelgősséget, de most is, ahogy leírom, bepárásodik a szemem. Ezzel az érzéssel semmi nem veheti fel a versenyt!
Innentől a kórházi események borzasztóak voltak. Az anyja mindig kitalált valami ürügyet, hogy ne kelljen szoptatnia, egy napig tűrtem. Aztán kikísértem a mosdóba és "elbeszélgettem" vele, hogy mi vár rá, ha nem szoptatja legalább addig, amíg bent vannak. Nem akartam, hogy megjelenjen a gyámügy, hogy anyuci miért viselkedik elutasítóan a gyerekkel, az én fiam nem fog arra a sorsra jutni, mint én. Nem bántottam, tényleg! De beígértem neki, hogy ha nem teszi a "dolgát", akkor nincs kegyelem. A fenyegetés megtette hatását, a hátralévő három napban rendesen kapott Dani mindent, amit igényelt. Aztán kijöttünk a kórházból, az ajtón még együtt...
Azóta be szokott jelentkezni, hogy szívesen eljönne velem a Daniért, de mikor találkoznak, Dani hozzám szalad, bújik. Ismeri, úgyis hívja, hogy Anya - erre én tanítottam: akkor is ő az anyád -, de ha választania kell, mindig engem választ. Látszik, az anyján, hogy rosszul esik neki, de ő csinálta magának. Ez ellen nem tudok, és őszintén szólva, nem is akarok tenni semmit. Az nem az én dolgom lenne, hanem inkább az övé. Nem állok közéjük, de mást nem tehetek. Azóta Dani már nagyfiú, oviba jár.
Még mindig csak ketten vagyunk, de én boldog vagyok így. Remélem, Dani is.
Remélem, az anyja is...
Babanet hozzászólások(22 hozzászólás)
http://apa-baba.lapunk.hu/
Ha megengedsz egy személyes véleményt én nem tartom anyának azt aki nem gondoskodik a gyermekéről és nem neveli,habár megtehetné!Az ilyen nő a szememben megbukott akkor is ha az élet más területén kitartó!
Mindenki megérdemel még egy esélyt legalább. Ha nem így lenne, a két kislányom nem várhatná izgatottan haza apát.. sőt, a 2. létre sem jött volna és őszintén kár lenne érte. Félig üres lenne nélküle az élet. Ketten hozták el a teljességet.
Mindazonáltal őszintén becsüllek, hogy így kiálltál a gyermekedért és hogy egyedül is neveled és szereted. Minden elismerésem a Tiéd és drukkolok nektek, hogy megtaláljátok a megfelelő párt-anyukát számotokra!
Csak egy etikai kérdés és ezen el lehet gondolkodni.
Ha úgy lenne ahogy te állítod akkor: ha egy nő gyereket akar, de pasit nem, egyszerű a megoldás igaz? Fordított helyzetre tudsz ilyet?! Én nem tudom megszülni, és ez nem az én hibám, de azért mert link csajokat fogok ki, az ő hülyeségük és megbízhatatlanságuk miatt éljem le az életem egyedül?! Ez korrekt?! Szerintem gondold át és olvasd el még egyszer amit írtam, ha jól emlékszem említettem az elején egy kapcsolatot ami 8évig tartott. Szerinted pusztán önzésből (ha valójában nem akarod) el lehet viselni valakit 8 évig?!
A fényképekre videókra visszatérve: akkor te nem csinálsz egy képet se, mert nem adja vissza a mindennapokat?! Arra pedig, hogy kire van a gyereknek szüksége: a szülésen és a szoptatáson kívűl egy apa mindenre ugyanúgy képes, mint egy anya, szóval ez a megkülönböztetés gusztustalan, főleg annak tükrében, hogy az apák sem társadalmilag, sem jogilag nincsenek az anyákkal egy súlycsoportban. Ez pedig diszkrimináció. Én vállaltam, hogy csorbulnak a jogaim, de lassan ott tartok leköpöm magam, mert férfi létemre gyereket, családot szeretnék, ha már a gyerek megvan, milyen féreg vagyok, hogy próbálom felnevelni! Egy apát meg sem említenek, ha megvan a gyerek.
Nézz bele a kórházban kapott "demó"dobozba. Próba pelus, minitégely krém, stb. Prospektus, mely így kezdődik: "Kedves Anyuka! Gratulálunk gyermeke születéséhez!" Miért?! Csak neki született?! Nekem nem?! Egyedül csinálta?!
És ez csak a kezdet......
Ne haragudjanak az anyára, és ne gátolják a kapcsolattartást vele! Az oldalunk nem csak képekből,videókból áll, az nem lenne segítség, értelmes tanácsokat adok saját tapasztalat alapján. Légyszíves nézd meg! Aztán ha van kedved írj még egy kommentet!
Nem tudom olvassa ezt a történetet még valaki, de elmesélem mi történt velünk. Idén januárban megismerkedtem egy nővel, aki minden szempontból tökéletes. Az utolsó lökést az adta, hogy a fiam, egy beszélgetés alatt közölte, hogy a soron következő programunkra hárman kell, hogy menjünk! Így aztán összeköltöztünk, mondanom sem kell, a gyerek anyja ekkor már fél éve!!! nem jött el a fiához! Ahogy hírét vette, hogy élettársam van kapásból 2 hét alatt 4 alkalommal eljött hozzánk. Már nem számított, Dani az anyja elől a Zsani háta mögé bújt átölelve a lábát. Az anyja beszélt hozzá, Dani meg még a fejét is elfordította. Az anyja rendszeresen hitegeti a gyereket, pl holnap hívlak, aztán 1-2 hét múlva hívja újra, holnap jövök, és most is 41!!! napig nem jött hozzá, arra hivatkozva, hogy dolgozott!! Ennyire hülyének látszom?! A kétkedőknek üzenem: na most is vetítek?! Mindegy, azóta Zsanival már összeházasodtunk, tervezzük a közös gyerekeket!!, az anyával tart a gyermekelhelyezési per, és szerintem már 5 év után nem fogják áthelyezni ŐT, túl nagy törés lenne számára. Igazságügyi orvosszakértő vizsgálta a gyereket, Dani szavai a jelentésben: "Apukámat szeretem a leges legjobban!", a szakértő véleménye:" javasoljuk a gyermek édesapjánál való elhelyezését" volt 2 ház teszt, vonatos teszt, mindkettőben engem jelölt meg Dani. Ennyi! Így most már egy igazi nagy család vár otthon minden nap. Más nem is kell, mindenem meg van! Boldogok vagyunk!
Köszönöm nektek: Dani, Zsani!
Van-e már testvére Daninak?
Én is köszönöm.Végre írt egy férfi.Olykor süt a határtalan egoizmus!De sebaj!Te neveled Danit,s büszke magyar apa vagy!Hogy más mit érez,nem számít!