Picik & kicsik

Kihalófélben a családi kirándulás?

Emlékszem, gyerekkoromban sok hétvégénk telt úgy, hogy a hátizsákba becsomagoltuk a párizsis vagy májkrémes zsemlét, a termoszt feltöltöttük teával, a kulacsokat limonádéval, majd becéloztuk valamelyik szépséges erdőt.A hosszú bóklászások – túrának azért nem nevezném őket – alatt végigénekeltük a családi nótarepertoárt, megbeszéltük az élet fontos dolgait, közelről megvizsgáltunk minden érdekességet, és persze elpusztítottuk a hátizsák tartalmát is. Hazafelé mégiscsak kényelmesebb volt már üresen cipelni.

Időnként mi is nekiindulunk a saját családommal, igaz, mi csak a Budai-hegyeket célozzuk be mindig kocsi hiányában. Még ma is hihetetlenül élvezem a kirándulásokat, a gyerek pöröghet kedvére, kimozogja magát, mi hallgatjuk a gyerektől elég gyakran, madaraktól már kevésbé félbeszakított csendet, és élvezzük a zöldes félhomályt vagy az őszi leveleket. De őszintén bevallom, sokkal kevesebbszer mozdulunk ki a városból, mint a szüleimmel tettem régen, vagy mint az ajánlott volna. Sétálni szoktunk a környékünkön, de az mégsem ugyanaz, mint egy kiadós, egész napos járás az ösvényeken. Illetve nyáron sokszor biciklizünk ki a Hajógyári szigetre és Római fürdőre, de hát arra is inkább betonút visz.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a jelenség nemcsak minket érint. Most olvastam ugyanis egy Európában és Amerikában végzett nemzetközi felmérést a Hírextra oldalán, amiből az derül ki: az emberek kétharmada egyáltalán nem jár már közös családi sétákra.

A felmérést a brit Loughborough Egyetem sporttal és egészségüggyel is foglalkozó karának tudósai végezték, akik összesen 5236 embert kérdeztek meg. A válaszadók több mint fele - 52 százaléka - bevallottan kevesebbet indul közös sétára, mint tíz évvel ezelőtt.

A séták és kirándulások elmaradásának legfőbb okaként a családtagok érdektelenségét - 45 % - és az időhiányt - 43 % - jelölték meg. A megkérdezettek 39 százaléka kevés információval rendelkezik arról, hova lehetne kirándulásokat szervezni, míg 38 százalék fáradtságra, 33 százalék pedig a motiváció hiányára hivatkozott.

Az országok összehasonlításából Ausztria került ki első helyen: itt ápolják a legtöbben - átlagosan az emberek 63 százaléka - a családi séták hagyományát. A legutolsó helyen Portugália végzett, itt ugyanis az emberek 71 százaléka teljesen elhanyagolja a szokást.

A kutatás során azért másfajta családi együttlétekre is kíváncsiak voltak a tudósok: a megkérdezettek nyolcvan százaléka szerint a család az étkezések alkalmával tölti el együtt a legtöbb időt. Hatvanhat százalék szerint a közös üldögélések és beszélgetések, 53 százalék szerint pedig a családi televíziózás jelenti a közös programot.

Stacy Clemens, az egyetem humánbiológiai docense nyugtalanítónak találta az eredményt, mert ezek szerint "a családok világszerte elhanyagolják a test karbantartásának olcsó és hatékony formáját, a közös sétát".

A mi esetünkben az időhiány és a fáradtság az ok a ritkább kirándulásokra. Ti milyen gyakran jártok kirándulni?

2010. február 16.

Címkék:

család

Babanet hozzászólások
(6 hozzászólás)

2010 02 20. 00:25

bbernabi

Mi viszonylag gyakran! Szerintem nincs annál fontosabb, hogy a hétvégeket a családtagok együtt töltsék! És ne otthon pushadjunk :) hanem kint a friss levegőn, ahol mellesleg nem zavarhatja meg a felelőtlen szórakozást a porszívózás, mosogatás, mosás, teregetés stb... nincs TV, számítógép, Internet... Nagyon szeretem az ilyen hétvégi kirándulásokat, mikor együtt a család. Bennünket is rendszeresen vittek a szülők, ezekre mindig olyan jó visszaemlékezni. Remélem, a mi gyermekeinknek is adunk azzal valamit, hogy ha csak tehetjük, megyünk...

→ válasz erre

2010 02 20. 00:25

bbernabi

felhőtlen szórakozást akartam írni :) csak már álmos vagyok :)

→ válasz erre

2010 02 20. 08:06

houce

Mi már nagyon várjuk a kicsit jobb időt amikor nagyokat tekereghetünk a budai hegyekben. Lányom nagyon szereti az ilyen kirándulásokat, kedvére jól kiugrálja magát és közben nagyokat énekel .Figyelei a természet hangjait és boldogan nevet amikor meglát valami pici állatot a fák között.Idén is amint tehetjük megyünk kirándulni.

→ válasz erre

2010 02 20. 09:55

Nycky

Mi vidéken lakunk, körbe vagyunk véve erdőkkel, és ha idő engedi, (jó idő esetén) szoktunk menni közös sétákra, van hogy csak 1-3 óra erejéig elindulunk, aztán megyünk amíg kedvünk van, délutánonként, de szervezünk néha egész napos kirándulást is, vagy itt a közelben, de volt már olyan is, hogy Pestre mentünk fel, babakocsiba az egyik gyerek, gyalog a másik, és a nagy nagyon élvezte a villamost, a trolit, a metrót a mozgólépcsőt, de a kisvasút és a libegő volt az igazi élmény, na meg sétáltunk az erdőben, megnéztük a kilátót, és elmentünk a tropikáriumba is, ami szintén nagy élmény volt, és ugyan nem erdei séta volt az egész, de közös családi program volt, és ez az igazi lényeg szerintem, mert a közös családi programok kezdenek eltűnni, vagy átmenni a tv bámulásába, amikor pedig nem foglalkozunk egymással, csak vagyunk egymás mellett, de nem együtt. Már most is alig várom a tavaszt, hogy lehessen megint menni az erdőbe, immáron 3 gyerekkel, de a kicsit más nem magamra kötöm, ha olyan úti célt találunk, ahova a babakocsi nem jut be.

→ válasz erre

2010 02 22. 08:33

merc

legutóbb tegnap sétáltunk egyet a Normafától a budakeszi útig, azért találkoztunk másokkal is, bár sok idős emberrel, mint gyerekes családdal

→ válasz erre

2010 02 26. 09:05

fredi

Mi rendszeresen a Tengerecki csapattal megyünk túrázni. Ősszel, tavasszal és nyáron 3-4 túrát szerveznek.
Nekünk nagyon jó, mert az egyke gyerekünk így sokkal jobban motiválható, hiszen a Tengerecki csupa óvodás korú gyereket tömörít. A honlapjukon mindig felírják, mikor lesz túra, sőt e-mailben is értesítenek.

→ válasz erre

Idővonal