Készül a babaszoba
Nemrégiben megszületett az első gyermekem. Mikor a tesztcsík igennel felelt az életem legfontosabb kérdésére, az első gondolatom az volt, hogy ennek a gyereknek mindent megadok, ami csak tőlem telik. Azt kívántam, hogy a kis lurkó a legjobb iskolákban tanuljon, utazzon és élvezze az életet. Persze, mindannyian így gondolkodunk először, aztán rendre ráébredünk, hogy a csöppségnek egy darabig még túl nagy falat lesz az egész világ, ezért egyelőre elég, ha egészséges, boldog otthont biztosítunk neki. Eddig jó, ám ezután kérdések, szempontok és ellenszempontok tucatjaival találjuk szembe magunkat…
Leültem tehát anno a nappali közepére és törni kezdtem a fejem, hogyha baba lennék, mit is várnék el az első otthonomtól. Nem kellett sokáig töprengenem, hamarosan három ötletem is támadt, hogy miként tehetném otthonosabbá az eddig babonából érintetlenül hagyott gyerekszobát.
Szín
A szülők hangját ugyan már a pocakban is hallják a babák, a külvilággal való érintkezés azonban hamar bekapcsolja és élesíti a többi érzékszervüket is. A felfedezések kora viszont eleinte a mi szempontunkból talán egy kicsit lassacskán kezdődik.
Persze minden gőgicsélve ágyban töltött óra hoz valami új élettapasztalatot, én a nagy áttörést mégis attól vártam, mikor a kis szemek már tudatosan néznek a világba, hiszen végre látják mi is történik körülöttük. Éppen ezért legelőször is a szín kiválasztását tartottam fontosnak.
Kezdeti lelkesedésemet ugyan megtörte a bőség zavara, mégsem ismerhettem el, hogy a több ezer árnyalat már nekem is sok, mert akkor odavész a sok éves munka, amellyel meggyőztem férjemet, hogy a barack, a bézs, a mályva, sőt az ekrü is egy szín.
Végül két színkóddal a kezemben vártam az ultrahangot. Kiderült, hogy fiút várok, így a kedves almazöld színre esett a választásunk, amelyhez könnyen találtunk természetes fabútorokat is, így a kismanónak igazi meseerdő hangulatot árasztó szoba képe kezdett kirajzolódni.
Egészséges környezet
Az esztétikai kérdések ugyan eldőlni látszottak, mikor több kellemes nap után újra előjött az allergiám. A levegőszűrő sem volt elég, hogy allergiamentes környezetet biztosítson számunkra, már kidobtuk az összes porfogónkat, sőt a legkellemetlenebb időszakban hajat is kétnaponta mosok, nehogy ezen a módon juttassak be pollent a lakásba.
A csak pácolt, a fa természetes erezetét láttatni engedő bútorokra nem gyanakodtam, a kiválasztott színminta fölött azonban elgondolkodtam. Honnan tudhatom, hogy a vegyi eljárásokkal készített festékek nem bocsátanak-e ki káros anyagokat, főleg, ha a kisgyerek már akkora, hogy hozzá tud érni?
Az elsőre talán szokatlan kérdéstől megijedtem, hiszen megfogadtam, hogy nem indulok el a legaggodalmaskodóbb anya versenyen.
Elvégre nem tudhatjuk, a kicsi milyen betegségekre lesz hajlamos. Éppen ezért utána néztem minden olyan rizikófaktornak, ami csak felmerülhet a babaszobában: falfesték, textilek, bútorok anyaga, nem beszélve a játékokról, amit a csemete a szájába is vesz.
Nyomozásom során eljutottam oda, hogy érdemes olyan anyagokat választani, amelyek nem tartalmaznak u.n. irritatív alapanyagokat, s csökkentik az esélyét az allergia későbbi kialakulásának. Eljutottam végül egy skandináv céghez, amely forgalmaz ilyen tulajdonságokkal bíró, falra, gyermekbútorra és –játékra kenhető termékeket, tehát nem volt mindez reménytelen igény részemről.
Moshatóság
Miután mind egészségügyileg, mind pedig esztétikailag a tökéletesnek bizonyultak a kiválasztott anyagok, agyam hátsó kispolcáról előtolakodtak a praktikus szempontok néhány nem alaptalan, ismét kissé aggodalmaskodó gondolatfoszlány képében.
Ugyanis tudtam, hogy a megálmodott gyerekszoba csak addig fog úgy festeni, mint egy képeslap, amíg a kisfiú lábra nem kap.
Az egyik barátnőmnek két mobiltelefonját is a nyálával tette tönkre a kislánya, a szomszédban pedig többször festettek már, mint ahány születésnapot ünnepeltek.
A még kevésbé tapasztalt nőtársaim kedvéért úgy tudnám legkönnyebben összefoglalni, hogy az „önállóan is képes vagyok enni” éránál már csak az a lehangolóbb az otthonát szerető szülő számára, ha megkezdődik a garantáltan elkövetkező, „színes ceruzás és zsírkrétás művész vagyok” korszak.
Mivel azonban az allergénekre vonatkozó kérdéseim után rögtön ez jutott eszembe, fel is vetettem ezt a kérdéskört egy szakbolt eladójának, aki mosolyogva egy szórólapot adott át a következő felirattal: több, mint ötezerszer súrolható!
Most a második gyermekünkkel vagyok várandós. A boldog kisfiú mellé, a szomszéd szobába ezúttal egy kislány fog beköltözni.
Ugyanazt érzem most is, mint az első szülésemkor: mindent megadok a gyermekeimnek, ami csak tőlem telik.
És ugyanazt is fogom tenni, mint annakidején: kialakítom a kislányom számára a legbarátságosabb, leginkább élhető otthont. Talán csak a páromat kímélem meg a színválasztástól…
