Karácsonyra hangolódva
Nekünk, felnőtteknek kicsit másról szól az Ünnep. A készülődés meg pláne. Sok szervezést és rohangálást, no és nem kevés stresszt jelent, hogy a nagy napon minden a lehető legtökéletesebb legyen. Be kell szerezni a hőn áhított ajándékokat, végig kell vezényelni az advent időszakát naptárral – amiből rohamosan fogynak a csomagocskák - és dekorációkkal együtt. Mert bizony, a lakás feldíszítése már csak azért is fontos, hogy mindenki lassacskán ráhangolódjon az év végi teendők közepette a szeretet békés ünnepére. Aztán természetesen nem árt, ha végigtakarítjuk a lakást, beleértve a szekrények tetejét, az ablakokat és az ajtókat is. Meg kell találni az ideális fát is, és elő kell kotorni a szekrény vagy a pince mélyéről a díszeket. Ellenőrizni kell az égősorokat is, mert a nagy állásban biztos, hogy egy-két égő cserére szorul majd.
Ki kell azt is találnunk, pontosan hogy zajlik majd le a rokonokkal együtt való ünneplés. Szenteste kinél gyűlünk össze, ki fog főzni? Karácsony első és második napján ki menjen látogatóba?
Azt sem árt végiggondolni – akár nálunk lesz a család, akár csak magunkban ünneplünk, szűk családi keretek között -, mi legyen az ünnepi menü. Hagyományos ételek kapnak majd helyet a szépen terített asztalon, vagy idén újítunk egyet? Persze, nem árt, ha a vacsorához szükséges alapanyagok bevásárlását sem az utolsó pillanatra, a legnagyobb tömegre tartogatjuk. És nyilván előre kell gondolkodnunk: pár napig még nem lesznek nyitva az üzletek, jó, ha van otthon még elegendő élelem.
A nagy napon pedig a legtöbben még előkapjuk a porszívót és a felmosófát, hogy az utolsó simításokat elvégezzük. A férfiemberek faragják a fa törzsét, majd valahogy bevonszolják a megtermett jószágot a szobába. Utána persze megint nem árt a lehullott leveleket gyorsan összeszedni.
Aztán – családja válogatja – indulhat az együttes vagy a titkos fadíszítés. Ha a fadíszítés is fű alatt zajlik, akkor bizony a gyerekeket addig el kell távolítani – egy bevethető nagyszülő ilyenkor mindig nagy segítség. Akadnak azonban olyan szülők is, akik megvárják, míg az izgatott utódokat végre elnyomja a buzgóság, majd némi koffein segédletével, szorgos manók módjára, csendben, lopva pakolják rá a díszeket a fára.
Külön kaland az ajándékok becsempészése a fa alá. Nálunk erre az volt a megoldás, hogy nyomozásra indult egyikünk a gyerekkel. Angyalka után nyomoztunk, Angyalka-vadászatnak is hívtuk, és abból állt, hogy szépen elindultunk a környéken, s belestünk a házakba, hol égnek már a gyertyák, hol bontogatják az ajándékokat, azaz hol járt már előttünk az Angyalka. Próbáltuk utolérni, de ő mindig gyorsabb volt, általában alig negyedóra múlva csörgött a telefon, hogy nahát, hozzánk is megérkezett.
Az a varázs, ami átitatta az eddigi Karácsonyokat, idén először nem lesz velünk. A kilencéves lányunk Mikulás előtt egy nappal kérdezett rá az igazságra. Így aztán egy szép nagy beszélgetés kerekedett a dologból, aminek a végére részéről a következő kijelentések történtek: ha testvére lesz, sosem árulja el neki, amit most megtudott, milyen jó, hogy a felnőttek is képesek ilyen játékba belemenni a gyerekek kedvéért, és hogy azért, ha nincs is, idén is menjünk majd Angyalka-vadászatra, mert az volt a legjobb móka.
Ám addig még sok a tennivalónk. Mégis azt kívánom, legyen mindenkinek lehetősége arra, hogy legalább pár percre megálljon ebben a nagy, karácsonyi forgatagban, szippantson bele a hideg levegőbe, és hagyja, hogy átjárja annak az Ünnepnek a szelleme, amiben a gyermekeink hisznek. Hangolódjunk fokozatosan, öltöztessük ünneplőbe a szívünket és a lelkünket is, ne csak a lakást és a karácsonyfát!
Kedves Olvasók! Ti hogyan készülődtök a Karácsonyra?
Szilágyi Diána, 2009. december 16.
