Érdekességek a nagyvilágbólKagylóhéj-autósülés és takaró-hordozó

Figyelő szemünket vessük először a tervező által szerényen a világ legjobb gyermekülésének titulált Nestt autósülésre, amely leginkább egy tojásra hasonlít. Sőt, úgy is veszi körbe a gyereket, mint a tojás héja a kiscsibét, ami azt jelenti, hogy hátulról, oldalról, alulról és felülről is véd, elölről meg úgyis megfogja a biztonsági öv. Az ülés tervezésénél gondoltak arra is, hogy mennyire balesetveszélyes lehet, mikor a vezető anyának hátrafordulva támad kedve megdönteni az alvó gyerek alatti ülést, ezért egyetlen kézzel dönthető tetszőleges pozícióba. És hogy a kocsiba való ki és beszállás se legyen kényelmetlen, az ergonomikusan kialakított üléskagyló a rögzítő héjban akár 180 fokban is elforgatható, így teljesen az ajtó felé fordíthatjuk benne a gyereket.

Egy pályázatra készült a Tot-Pod autósülés koncepciója, amely főképp azt a problémát hivatott orvosolni, amelyet a bumfordira tervezett autósülések cipelése és autóba való rögzítése jelent. Aki megpróbált már egy autósülést bepréselni az autó ajtajának amúgy nem túl szűk, ám ebben az esetben mégiscsak kevésnek bizonyuló nyílásán, az tökéletesen érti a dolgot. Aldo Barreto tervező is talán gyakorló apa lehet, hiszen ülésének lényege, hogy kagylóhéj szerűen összehajtható, így könnyedén, tulajdonképpen egy kézben is vihető. Az ülésben van egy rejtett játéktároló is, ami bizony jó szolgálatot tehet a hosszabb utak során.

És ahogy az egy átlagos üléstől már elvárható, ez a darab is rácsatlakoztatható egy kocsivázra, nehogy fel kelljen ébreszteni a monoton menetzajoktól beájult dedet. Kár, hogy a Tot-Pod egyelőre még csak koncepció, és nem csapott le rá még egyetlen gyártó sem.

De példaként említhetjük még azt az ülés tervet is, mely a Kalifornia Állami Egyetemen készült, lényege pedig az, hogy az ülés egy mozdulattal pelenkázóvá alakítható, majd egy másikkal vissza. Praktikus ötlet, ezt el kell ismerni, mert hát gyermekeink egy bizonyos korig nem nagyon nézik, hol mennek ki, bár a kreatív szülők megoldanak minden helyzetet, anélkül is, hogy Pad ülésük lenne.

Leggyakrabban a piacon mégsem különleges, kissé elszállt tervezésű ülésekkel, hanem az azokhoz kapcsolódó kiegészítőkkel találkozhatunk. Az egyik leginkább igénybevett része minden ülésnek maga a huzat. Ezért aztán már ezerféle, mintákban és színekben tobzódó huzatot vásárolhatunk a már meglévő autósülésre. De ha különleges igényeink, rengeteg pénzünk és nulla ízlésünk van, vehetünk méregdrága, habos-babos, zebracsíkos vagy leopárdmintás, fodros, neonrózsaszínnel díszített rettenetes változatot is.

Rendszeres problémát jelent az, amit már fentebb is említettem: a gyerek, minél kisebb, annál gyakrabban jól elalszik az autóban, hiszen egyenletes meleg és zaj van, no meg kellemes rázkódás, tisztára, mint anya hasában. Ám mikor elérjük úticélunkat, a gyerek általában még mindig alszik, és ahhoz, hogy kivegyük az ülésből, legtöbbször fel kell keltenünk legszebb álmából, amit minimum hangos üvöltéssel fog díjazni. A legtöbb gyermekülés gyártó erre már gondolt, és a tettek mezejére is lépett, hiszen vagy olyan ülést készít, ami kompatibilis más babakocsikkal, vagy már meglévő kocsijaihoz tervezi meg az ülést, illetve a meglévő üléshez gyorsan tervez egy babakocsi vázat.

Ám ha a családi forrásokból nem telik százezres kiadásokra, akkor is van megoldás. Például a takaró-hordozó, amellyel az ülésben betakarhatjuk a gyereket, majd megállás után hordozóként magunkra rögzíthetjük. Üvöltéstől nem kell tartani, ha netán a mozgatástól meg is ébred a gyerek, anya közelsége ugyanolyan hatással lesz rá, mint az autó andalító és álomba ringató közege.

Hasonló kiemelést segítő megoldás az a takaró, melybe mint egy pólyába belecsavarhatjuk a dedet, mégiscsak könnyebb ugye így kihalászni a hátsó ülés mélyéről, mint kalimpáló lábakkal-karokkal együtt. Aztán már egy mozdulattal pakolhatjuk is át a babakocsiba. Ennek a takarónak előnye, hogy a biztonsági övvel rögzíthető mind az autóban, mind a babakocsiban, hátránya, hogy mozgatni is kell, és nem is anyaközelbe kerül a gyerek, úgyhogy hacsak nem pólyafüggő a csemete, fennáll a teli torokból való sivítás veszélye.

Még egy gyakori problémával szembesülhet a gyerekét autóban utaztató szülő, és ez különösen igaz a babahordozókban utazókra: nincs az a napfénytető, amely minden vakító sugártól megóvná a gyereket, esővédőt meg nem nagyon lehet kapni a hordozókra. Erre való a hordozóhuzat, ami véd esőtől-naptól-széltől. Hogy a gyerek mennyire lesz hálás érte, az természetesen kétesélyes, a szülők szemének mindenesetre kellemes, de főleg vicces: a huzatokkal akár kisautót is varázsolhatunk az egyszerű babahordozóból, amit ettől még simán beköthetünk a biztonsági övvel.

A téma feldolgozásában a Gyerekszoba blog volt a partnerünk.