Így nevelj takarékos gyereket!

Azt gondolom, ez a kettő szervesen összekapcsolódik, hiszen az anyagi tudatosság, és a takarékosság nemcsak azt jelenti, hogy a gyerek megtanulja beosztani a saját pénzét, hanem száz más dolgot is. Vajon mik azok a dolgok, amikkel már a kicsiket is szoktathatjuk a takarékoskodásra?

Először is, mint a legtöbb esetben, itt is a szülői példamutatás a legfontosabb szerintem. A gyerekek utánozva tanulnak mindent: beszélni, játszani, főzni, viselkedni, nincs ez másként a takarékoskodással sem. Ha gyermekünk azt látja, hogy anya és apa minden hónapban félretesz és vigyáz a pénzre, akkor később könnyebben fejlődik majd ki benne is ez az ösztön. Fontos az is, hogy ha a bevásárláskor az anyuka bevásárló-listával, határozottan megy a boltba, akkor előbb-utóbb reméljük, eltanulja, és hasonlóan intézi majd ő is a vásárlást. Szintén fontos, hogy lássa a gyerek azt is, hogy nem veszünk felesleges dolgokat, ezzel együtt nem engedünk mindig az ő kéréseinek sem.

Otthon és a ház körül is számos aprósággal tudjuk a gyereket takarékosságra szoktatni. Tanítsuk meg neki, hogy a villanyt mindig kapcsolja le, ha kimegy a szobából, húzza ki a nem használt elektromos berendezéseket, ne pazarolja a vizet fürdésnél és kézmosásnál, és ne nyomjon egy fél tubus fogkrémet a fogkeféjére. Hasonlóan lehet spórolni a kézmosó szappannal, a tusfürdővel, vagy a samponnal. Gyűjtsük szelektíven a szemetet, a gyerek meg is kaphatja az általa összegyűjtött és visszaváltott palackok árát.

Jó, ha megtanítjuk gyermekünknek azt is, hogy egy-egy étkezés alkalmával csak annyi ételt kérjen magának, amennyit meg fog enni, és ha mégis éhes marad, kérjen újra. Persze ez nem működik azonnal, hiszen sokszor a gyerekek nagyon túl tudnak lőni valós igényeiken, ha valamilyen ételt nagyon szeretnek. Én egyszer például azt mondtam anyukámnak, hogy meg tudok enni négy hortobágyi húsos palacsintát is – nagyjából 8 éves voltam –, és mindenképpen annyit akartam látni a tányéromon. Persze az elsővel jóllaktam, iszonyú laktató étel.

Ezeken az apró házi praktikákon túl persze ott van az egyik legfontosabb kérdés: a zsebpénz. Mennyit, mikor, hogyan adjunk? Egy biztos: erre nincsen általános elfogadott szabály, ahány szülő, valószínűleg annyi különböző vélemény. Általában talán akkor lesz szükséges a zsebpénz, ha a gyerek már egyedül jár iskolába, és ott esetleg saját magának kell fedeznie a napi étkezésének egy részét. Ilyenkor kiszámolhatjuk a gyerek várható igényeit, és eszerint igazíthatjuk a zsebpénzt, amit adhatunk akár havonta, vagy hetente is.

Később, ha gyermekünk már néha el szeretne járni a barátaival moziba, vagy bármi olyan helyre, amihez anyagi források szükségesek, újra kell gondolnunk a helyzetet, hiszen felmerülnek jogos igények a gyermek társasági élete kapcsán. Ha sikerül kigondolnunk egy megfelelő összeget, akkor azon is el kell gondolkodnunk, hogy megszabjuk-e, mire költheti a gyerek a pénzt, vagy hagyjuk, hogy belátása szerint költse el. Mindkettőnek van előnye és hátránya is, de az biztos, hogy a gyerek tévedései, néhány felesleges pénzkiadása talán hozzásegíti ahhoz, hogy megismerje-megértse a pénz értékét, és később okosabb döntéseket hozzon.

Érdemes úgy kialakítani egy idő után a zsebpénz mértékét, hogy a gyerek tudjuk félretenni magának, elkezdhessen spórolni. Például ha gyermekünk nagyon szeretne valami játékot, jó taktika, hogy felajánljuk neki, hogy kifizetjük a felét, ha ő összespórolja a másik felét. Ha már elég nagy, akár saját bankszámlát is nyithatunk neki, és a számlakivonatot együtt tanulmányozva, elmagyarázhatjuk neki, hogyan működnek ezek a dolgok. Később, amikor mobiltelefont veszünk a gyereknek, mindenképp érdemes feltöltő-kártyás készüléket venni, amit először valószínűleg azonnal lemerít majd, de egy idő után ebből is sokat tanulhat.

És végül: ha mi magunk is nagyobb gondot fordítunk a pénzügyeinkre, gyermekünk is nagyobb eséllyel fog így cselekedni felnőtt korában.