ÍGY KEZELD A GYEREK MAGATARTÁS-PROBLÉMÁIT
Rengeteg oka lehet annak, ha a gyerek rosszul viselkedik. Lehet, hogy feszült vagy szorong, nem érti, hogy rosszat csinált, de az is előfordulhat, hogy az adott helyzetben semmi sem motiválja együttműködésre.
Ilyenkor szülőként igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a megfelelő választ adjuk gyerekünk viselkedésére. De mi mindenre kell ilyenkor figyelni? És mi történik akkor, ha a nagyobbnál bevált módszer a kisebb gyereknél már teljesen hatástalan? Joan E. Grusec pszichológus tippjei segítenek, hogy könnyebben menjen az együttműködés.
#1 Egyértelmű elvárások
A gyerekeknek fontos tudniuk, hogy milyen helyzetben milyen viselkedést várunk el tőlük, mikor kell „jól” viselkedni, és milyen következményekkel jár a nem megfelelő magatartás. Fontos, hogy ebben következetesek legyünk, így meg tudják tapasztalni, hogy mi történik, ha nem tartották be a szabályokat. Ez nem azt jelenti, hogy nincs helye kompromisszumnak, de az értékeknek és a következményeknek egyértelműnek kell lenniük. Emellett fontos az is, hogy a gyerek tudja, hogy mit miért várunk el tőle. Nem túl meggyőző, ha annyit mondunk a gyereknek, hogy ne beszéljen csúnyán, mert mi azt mondtuk, vagy mert akkor nem fogják szeretni a barátai. Mindig logikus, védhető indokokat mondjunk, hiszen a gyerekek is sokkal együttműködőbbek, ha értik, hogy mit miért várunk el tőlük. Beszélgessünk azokról a helyzetekről is, amelyek esetében nem vagyunk kompromisszumkészek. Ilyen például, hogy nem bántunk másokat, nem vesszük el mások dolgait. De ha az a kérdés, hogy maradhat-e egy kicsit tovább a barátjánál, nyugodtan lehetünk rugalmasak.
#2 Ne a gyereket utasítsd el, csak a viselkedését
Gondolj csak bele, mekkora különbség van aközött, hogy azt mondjuk, rossz gyerek vagy, vagy azt, hogy nem jól viselkedtél. Szembetűnő, ugye? Ne érezze úgy a gyerek, hogy a magatartása határozza meg, hiszen rengeteg helyzetben még nem is tudja, hogy milyen a megfelelő viselkedés. Ha valami nem a vártnak megfelelően történt, üljünk le vele és beszéljük meg, hogy miért fontos, hogy legközelebb másként viselkedjen. Közben pedig tartsuk szem előtt, hogy az elutasítást nemcsak szavak, hanem a hangunk és a testbeszédünk is jelzi.
#3 Hagyd,hogy ő is dönthessen
Senki sem szereti, ha állandóan megmondják neki, hogy mit csináljon. Azok a gyerekek, akiknek az élete minden tekintetben szabályozva van, hajlamosabbak lázadozni, de szorongás és depresszió is kialakulhat emiatt. Ezek megakadályozása érdekében hagyjuk, hogy bizonyos dolgokban a gyerek döntsön. Vegyük figyelembe például, ha nem szívesen eszik zöldséget. Tudjuk, hogy elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez, de hagyjuk, hogy kiválassza, spenótot, karfiolt vagy zöldbabot szeretne-e enni. Természetesen ebben az esetben is vannak kompromisszumokat nem tűrő helyzetek, de sokkal együttműködőbb lesz a gyerek, ha bizonyos döntéseket rábízunk.
Egy másik fontos szempont, hogy ilyenkor párbeszéd alakuljon ki a szülő és a gyerek között. Függetlenül attól, hogy egy hibáról, iskolai feladatról, mások tiszteletének fontosságáról vagy a házimunkában nyújtandó segítségről van szó, párbeszédre és nem utasításra van szükség. A gyerekeknek érezniük kell, hogy fontos a véleményük, és a felnőttek meghallják és meg is értik.
A cikk a divany.hu olvasható teljes terjedelmében.
