Így hat a gyerek a házasságra!

• A hitvesi ágyba beférkőzik a harmadik is
  
  Először még csak leplezett formában, a mama egyre növekvő pocakjával. Később viszont, miután a baba kibújt, még akkor is esélyes, hogy végül hármasban alszotok majd az ágyatokban, ha egyébként szentül megfogadtátok, sosem veszitek magatok közé a gyereket. Van, akinek ezt nehéz megemészteni, sokan viszont kifejezetten élvezik ezt a helyzetet.

• A melleidnek új tulaja lesz
  
  Ez elég sok problémát okozhat a párok között. A szoptatással a mellek elsősorban a baba táplálékforrásává válnak, és sok nő a gyerekkel való intim kapcsolat és a mellek érzékenysége miatt nem veszi túl szívesen, ha apa is igényt tartana legalább olykor – más indokból – a kebleire. Pedig ilyenkor még teltebbek, még kerekebbek, még kívánatosabbak. Beszéljetek erről őszintén egymással, ha gondot jelent.
   
• A szex ritkábbá válhat, és kevésbé lesz spontán
  
  Ha nem is voltatok az a pár, akik úton-útfélen egymásnak estek, de eddig legalább megvolt rá a lehetőségetek. Babával a családban gyakran előfordul, hogy tervezitek az együttlétet, de aztán mégis inkább elmarad. Szülés után előfordulhat, hogy fizikailag kevés fájdalommal jár a dolog, de ennél gyakoribb az, hogy a fáradtság és az állandó időhiány hat negatívan a párok libidójára. És ha mégis belevágtok, tuti, hogy a gyerek felébred közben. Érdemes pár hónap elteltével akár a nagyszülők segítségét is igénybe véve alkalmat és lehetőséget teremteni magatoknak úgy, hogy senki se zavarhasson meg.

• A hétvégi lustálkodásnak lőttek
  
  Bármennyire is jól esett egy hosszú és munkás hét után legalább a hétvégén sokáig ágyban maradni, lazítani, lustálkodni, esetleg együtt reggelizni – hogy mást ne is említsünk -, a baba érkeztével ennek sajnos vége szakad néhány évre. Mert a gyerekek korán kelnek, sokkal korábban, mint az egy átlag felnőtt elképzelésének megfelelne. Ráadásul szombaton és vasárnap is. Ha ehhez még hozzávesszük az éjszakai ébredéseket is… Érdemes esetenként beosztani egymás között az éjszakákat, ha a pici már nem szopik.
   
• Állandó készenlét és szolgálat
  
  Nem, tényleg nem viccből szokták azt mondani, hogy egy baba gondozása napi 24 órás szolgálat. Tényleg az. A kisbabás szülők számíthatnak rá, hogy napirendjük felett a gyerek veszi át az irányítást, az ő alvásideje, étkezései és gondozása fogja meghatározni a szülőkét is. Az biztos, hogy a szülők közti együttműködést és kommunikációt ez remekül meg tudja erősíteni, már abban az esetben, ha megosztják a feladatokat. És az is fix, hogy eszünkbe sem jut majd elszalasztani a délutáni szunyókálás lehetőségét.
   
• Több lehet a veszekedés
  
  Egy baba elképesztő mértékű igénybevételt jelent fizikailag és pszichésen is, emellett pedig drasztikus alváshiányt is okoz a szülőknél - a nőknél pedig szülés után még a hormonok is tombolnak -, főképp az első életévében. Így nem csoda, ha az indulatok olykor egészen magasra csapnak a felnőttek között. Bármennyire is gyakoriak a viták-veszekedések, azt a hibát ne kövessük el, hogy ebből próbálunk következtetéseket levonni a párkapcsolat minőségére vonatkozóan. Ahogy kicsit rutinosabban kezeljük a szülőséget, és belerázódunk a napi teendőkbe-kihívásokba, a veszekedések is ritkulni fognak. Addig pedig kitartás – és ne felejtsétek el megbocsátani a másik, no meg a magatok hibáit.

• Az apaság szexi
  
  A nők nagy része már az első pillanattól kezdve el-eltűnődik azon, milyen apa lenne az aktuális férfiből. Aztán ha egy pár a közös gyerekvállalás mellett dönt, ez a kérdés jó eséllyel afelé billen, hogy bizony, remek apa válik belőle! Ha pedig azt látjuk, ahogy a babánkat-gyermekünket dédelgeti az apja, ahogy megböfizteti, fürdeti, netán még pelenkát is cserél rajta, később pedig amikor önfeledten hancúroznak, képesek vagyunk újra és újra beleszeretni az Emberbe. Sőt, az olvadozó szív mellett ez komoly libidónövelő hatással is lehet egy nőre. Szóval, apukák, kapjátok ki a gyereket az anyja karjai közül, legalább néha!
   
• Az esti kimenőkön is a gyerek jár az eszedben
  
  Ha végre sikerül majd kiszabadulni, készülj fel rá, hogy önkéntelenül is a gyerek körül forognak majd a gondolataid. Olyan rémképek is gyötörhetnek majd, hogy biztos vigasztalhatatlanul sír otthon, és senki sem tudja megnyugtatni, meg hogy most aztán örökre oda az ősbizalom és a szoros anya-gyerek kapcsolat, kamaszkorában már tutira rossz társaságba fog keveredni. Azt tanácsolnám, hogy tessék ezeket a gondolatok jó messzire hessegetni, de gyorsan. Persze, nem baj, ha pár mondatban elmondod a párodnak, mi jár a fejedben, de ne lovald bele magad, és törekedj arra, hogy másról is szó essen, ne csak a gyerekről. És igenis, tessék kimozdulni, szükség van olykor némi távolságra a gyerektől, és persze a közös, kettesben szerzett élményekre is.

• Kevesebb lesz a kényeztetés
  
  Már egymás spontán ajándékozására gondolok. Amíg nincs a gyerek, addig szinte bármit megveszünk a másiknak, amiről az eszünkbe jut, van rá pénzünk és tudjuk, hogy vágyik rá. Legyen az a kedvenc csokija vagy egy trendi kütyü. Mikor megérkezik a baba, a családi költségvetésbe már nem férnek bele ezek a kiadások. A saját igényeink, vágyaink a háttérbe szorulnak, a gyerek érdekében képessé válunk lemondani dolgokról, meghozni olyan áldozatokat, amelyekre korábban nem is gondoltunk volna. Ez akárhogy is nézzük, alapvetően jó dolog. Más kérdés, hogy némi kreativitással igenis adhatunk apró meglepetéseket egymásnak – egy zsebbe csempészett üzenettel, stb. Aminek ugyanúgy lehet örülni.
   
• Közös vállalás-közös munka
  
  És tényleg így van. A gyereknevelés a legfantasztikusabb feladat, amire a párunkkal valaha is vállalkozunk. Ez pedig eltéphetetlen köteléket, kötődést alakít ki a párok között. Ezért ha épp elégedetlenek vagyunk a másikkal, érdemes elmélázni azon, milyen odaadó szülő is és hogy milyen jó, hogy vele alapítottunk családot. Egyes tanulmányok szerint ugyan a gyermektelen párok boldogabbnak vallják magukat, mint a gyerekesek, ám utóbbiak szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy úgy érzik, a gyereknek köszönhetően sokkal céltudatosabbak lettek. A férjünkkel-feleségünkkel együtt dolgozunk ezen a hatalmas, élethosszig tartó feladaton, ez pedig amellett, hogy önmagában is elképesztő érzés, csak még erősebbé teszi a két szülő közötti köteléket. Hiszen egy csónakban evezünk, együtt.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Hogyan változtatta meg a gyerekvállalás – jó vagy rossz irányban – a párkapcsolatotokat?