Igen, az én fiaim valóban délután négykor vacsoráznak - Most azt is elárulom, miért!

Ugye neked is ismerős az a szituáció, amikor próbálsz mindenféle egészséges élelmiszert belerimánkodni a csemetédbe, aminek az lesz a vége, hogy a tisztességes főétel helyett jönnek a nasik, egészségtelen kaják; csakhogy némi kalóriához juttasd végre azt a növekedésben lévő szervezetet?! (Nálunk a mekis sült krumpli volt az abszolút jolly joker; amikor már semmit nem volt hajlandó enni a kisebbik fiam az influenzajárvány kellős közepén, akkor jött a gyorskaja, amit rögtön „bepuszilt”.)

Hogyan is nézett ki egy átlagos nap nálunk, mielőtt rátaláltam a saját módszeremre?

Nos, pont úgy, mint bárki másnál: egy korai reggeli után elvittem a fiaimat a suliba (6 és 7 évesek, a kisebbik nem rég kezdte az iskolát), ahonnan délután hazakerülve, farkaséhesek voltak. Többször is beszéltem velük, és a tanárokkal is, hogy hogyan lehetséges, hogy olyan kiéhezett állapotban térnek haza, mintha egy hete sanyargatnám őket; és persze kiderült, hogy a dél és fél egy között elfogyasztott ebéd során jó, ha a kimért adag felét megeszik.

Végül is, mi felnőttek is gyakran táplálkozunk elégtelenül nap közben, és csak este, hazatérve, a megnyugtató otthoni közegben jön meg az étvágyunk, a családunk körében. Szóval miért is lepődünk meg, hogy a kisemberek is hasonlóképpen vannak ezzel?! Tulajdonképpen, míg mi stresszelünk a munkahelyünkön vagy a rohangálás miatt nincs időnk enni, őket sokkal jobban érdekli minden más, ami a suliban történik, mint az evés, és csak akkor tör rájuk a falási roham, amikor már vészesen korog a gyomruk.

Szóval minden délután, amikor hazahoztam őket, 3-4 óra körül, kénytelen voltam valami egészséges nasit eléjük rakni - zöldségcsipszek, magvak, gyümölcsök, teljes kiőrlésű kekszek formájában, ám ha ez nem vált be, akkor sajnos jöttek a károsabb finomságok, de még azokba is belementem, mert nem volt jobb ötletem, hogyan csillapíthatnám a fiaim gyötrő éhségét. Aztán persze a vacsoraidőben (este 6-7 óra), megint úgy kellett könyörögnöm, hogy egyenek valami laktatót.

A megoldás

Egy pár hónappal ezelőtt, egyik délután, amikor elhoztam őket a suliból, nem volt időm betérni a boltba, és az összes snack elfogyott itthon, ezért úgy döntöttem, hogy előrébb hozzuk az esti étkezést, tudom, meredeken hangzik, de egészen 4 órára. Tehát összedobtam a fiúknak egy spagettit, és működött! Megették; így kihagyhattuk a délutáni üres kalóriákat, chipseket, müzli szeleteket, és az aznapi harmadik főétkezés is lecsúszott.

A pozitív tendencia azóta is töretlen: az elmúlt hetekben tudatosan irreálisan korán vacsoráznak a srácok, és ha még a lefekvés előtt szeretnének, bekapnak egy joghurtot, gyümölcsöt és néha napján a korábbi uzsonnára szánt bűnös falatokat is – de sokkal ritkábban, mint azelőtt.

Ami nekem szintén segített, hogy én is leülök közéjük, és bár nekem ez az időpont nyilván még nagyon korai, tekintve, hogy jóval később fekszem le aludni, mint ők, egy kis tányérral én is eszem velük.

A barátaink először kicsit furcsán néztek rám, amikor elmeséltem az új napi rutinunkat. Aggódtak, hogy ez nem egészséges a kicsiknek, de aztán amikor elmagyaráztam nekik részletesebben, akkor bennük is felmerült a kérdés, hogy ha 8-9 körül már ágyban vannak, miért is kellene 6-7-ig várni a vacsorával és a sikertelen próbálkozások után üres gyomorral ágyba imádkozni őket, a helyett, hogy még a házi feladat megírása előtt megetetném őket és kipipálhatnánk aznapra is az esti főétkezést?! Szóval ők is kipróbálták, és többüknek szintén bevált.

            Egyébként a mondó vagyok, hogy találja meg mindenki azt a módszert, ami neki beválik, és amivel a gyerek is azonosulni tud. Az erőszaknak sosem lesz jó vége. Ha pedig megvan ez a rendszer, akkor kit érdekel mások véleménye? Hiszen az a fontos, hogy a lurkónk egészséges és boldog legyen, nem igaz?!