Hová tűnik a harmónia?

Nagyon sokáig nem értettem miért van annyi egyedülálló kisgyerekes anya, annyi csonkacsalád, amíg nem lett gyerekem. Most már tudom, hogy nagyon sokszor emberfölötti energia kell ahhoz, hogy a két ember plusz egy baba élethelyzetet kezelni tudjátok. Természetesen óriási boldogságot jelent, amikor végre egy pár kisbabája megszületik. Ekkor mindannyian, anyuka és apuka is egy óriási érzelmi hullámvasútra szállunk fel, hiszen izzik a levegő körülöttünk, aggódunk, bénázunk, együtt nevetünk, és sírunk... Aztán lassacskán elfáradunk mindketten. Te is és ő is. 

 

Anya elfárad a napi rutinban, mint a szoptatás, folytonos fejés, mosás, gügyögés, vigasztalás, pelenkacserélés és társai. Apa is elfárad, mikor a napi fárasztó munka után még igyekszik beállni a sorba. Majd anya rázúdítja apára a sok napi történést, valamint fájdalmát és aggodalmát, apa pedig nem mesél, igyekszik otthon is teljesíteni… Anya persze mindent jobban csinál, így vannak apák, akik picit a háttérbe is vonulnak. Ebből lesznek később az egyre szaporodó éles viták, hogy ki mennyit van a babával és mennyit is tesz a gyerekért. Nos! Baromira pengeélen táncolunk, ugye TI is érzitek? Kőkemény feladat a gyerekvállalás, valahogy még sem szól senki előre. Mikor pedig ott vagyunk már nagyon is késő…

Ezeken a kényes részeken túllépve jön a sajnálatosan kialakult helyzet: anya elégedetlen. Anyának tele a buxája mindennel mire apa hazaér. Anya rettenetesen stresszes, anya frusztrált, anya egyre bunkóbb… Mondjuk ki! Biztos vagyok benne, hogy  ezen mindenki átment, vagy valamilyen formába  át fog menni egyszer…

Persze nekünk, anyáknak ez a feladatunk, hogy ellássuk a gyereket és a háztartást, míg a férjünk hazaér. De bizony nagyon jól esik az embernek, ha egy picit leváltják, ha csak egy órácskára is, mert egy egésznap síró-rívó gyerek mellett főzni nem olyan üdítő dolog. Pedig gyerek nélkül főzni, ha már van gyereked olyan érzés, mint amikor bejutottál anno egy mozi filmpremierjére. Baromi jó, nyugis, üdítő, főleg egy deci bor társaságában. Nyilván apa munkarendje órában mérhető a miénk leginkább egy nagy fektetett nyolcas, azaz leginkább az örökkévalósághoz hasonlítható, de bármennyit is segít otthon a párunk fontos, hogy ne égjünk ki egymást szeretni.

Ha nem vagy kedves sajnos a párod sem lesz, és ez hihetetlen lavinát tud elindítani, várhatóan nem túl pozitív végkifejlettel. Egy idő után már nem azt kell latolgatni ki hol rontotta el, hanem azt, hogy kelletek-e egymásnak és kelletek-e mindketten a gyereknek is. Tehát félre azt a fene nagy büszkeséget, és kezdj el kedves lenni. Picit kapja vissza azt a LÁNYT, aki anyává válásod előtt voltál. Tudod, volt az a lány, akibe beleszeretett! Hova is tűnhetett? Keresd meg! És a kedvesség nem az, hogy rántott húst sütsz neki vacsorára, majd odavágod az asztalra se szó se beszéd. 

 

 

Hidd el napok kérdése és változni fog a helyzet. Örömmel és vágyakozva fog hazamenni. Lassan elkezd majd visszatérni minden a régi mederbe. Abba a mederbe, amelyikben még gyerekmentesen élveztétek egymás társaságát, és nem csak loptátok a meghitt perceket, mint mostanában. Kőkemény munka a gyereknevelés, és mindeközben a párunk nem elhanyagolása is. Itt az idő tenni! Még ha oly sok is a sérelem, mindig van az éremnek egy másik oldala is. Ha ma elkezded, már holnap minden szebb lehet…