Hol a felelőtlenség határa?
Ha van olyan családdal kapcsolatos állítás, amiben hajadonként is száz százalékig biztos vagyok, akkor az az, hogy egy gyermek érkezése mindenképpen megváltoztatja korábbi életvitelünket. Persze szerencsés, ha megőrzünk néhányat jól bevált szokásainkból, és nem hanyagoljuk el a régi barátokat sem, a következő eset azonban ennek egy igen szélsőséges módját mutatja be.
A nyári hőségben a huszonéves tétlenkedők előszeretettel múlatják szabadidejüket színvonalas vagy éppen kevésbé színvonalas helyeken. Történetünk egy egyszerűbb kocsma előtti padnál játszódik, ahová a benti fullasztó levegő elől menekültünk ki néhány ismerőssel. Egy éjjel tizenegykor sétálgató család látványát még csak-csak fel tudtuk volna dolgozni, de ezt már kevésbé értettük, hogy miért fékeznek le a járda közepén egy babakocsival és egy 3-4 éves forma kisfiúval.
Azt sajnos nem hallottuk, hogy a három felnőtt - tippjeink szerint anyuka, apuka és nagymama - miről beszélget, de tény, hogy a zsémbes kedvű szülők nem sokat teketóriáztak, mielőtt a gyerekeket az idősebb nőre hagyva be nem tértek egy italra. Nem siettek a fogyasztással. Néztük az óránkat, és próbáltuk megjósolni az események folytatását. A kisfiú miután megunta a körbe-körbesétálgatást - úgy tűnt, hogy pisilnie kell -, a szülők után indult, a nagymama pedig – bizonyára, mert egészségtudatos asszony volt- az utca végére vonult dohányozni, de a babakocsit a benne alvó babával egyszerűen a kocsma előtt hagyta.
Magas sarkúban is elég gyorsan tudtam volna futni ahhoz, hogy eltoljam a bébit, és jó esélyt láttam rá, hogy ezt egyik felnőtt sem tudta volna megakadályozni. Hosszú percekig csodáltuk a jelenséget, valószínűleg lassan fogyott el a cigi és az ital is. Végül először a kisfiú, aztán a szülők is kijöttek a kocsmából, és a még mindig magányosan álló babakocsit a nagymama felé kormányozva elindultak – remélhetőleg - hazafelé.
Nem csak én botránkoztam meg, hanem mindenki, aki az események ideje alatt a padnál téblábolt. Mert úgy tűnt, ez nem egyszeri alkalom, és nem üdítőt vettek a szomjas gyerekeknek, vagy éppen bekísérték őket vécére, mert nem lehetett visszatartani és nem volt máshol alkalmas hely. Egyszerűen csak felelőtlen szülők felelőtlenül a saját szükségleteiket helyezték a gyerekek elé, és ez már nem a régi jó szokások megőrzésének kategóriája, hanem iszonyatos butaság.
Szerintetek mennyire elfogadható az ilyesfajta viselkedés? Milyen hasonló esetekkel találkoztatok már?
Vörös Dóri, 2013. július 22.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)
Félreértés ne essék, sajnálom a gyerekeket, szemétrevaló mintát kapnak szülőségből,emberi viselkedésből, veszélyeztetve is voltak (dohányfüst, pihenéshiány...)
De mi konkrétat lehet tenni amellett, hogy felsőbbrendűen bizonygatjuk, milyen gáz emberek azok...?