Hogyan tanítsd meg gyermekedet a türelemre?
A gyerkőcök számára – legyen szó tipegősről, bölcsisről vagy épp ovisról- nem létezik jövő idő; mindent azonnal akarnak és nagyon nehezen értik meg a „majd” fogalmát. A legtöbb hisztinek ez a forrása, és mi szülőként bármit megtennénk, hogy elkerüljük a kifakadást, de vannak dolgok, amiket nem tudunk siettetni. Mit tudunk hát tenni?
A várakozás és a türelem megtanulása gyermekként kulcsfontosságú, de nem csak a gyerekkort és a szülő-gyermek kapcsolatot befolyásolja ez a készség, hanem a kicsi későbbi felnőtt életét, személyiségét is.
Ez összefügg azzal is, hogy a lurkóknak még nincs kifejlett időérzékük, és nem tudják időben elhelyezni a történéseket. Körülbelül az ovi középső csoportjában, 4-5 éves korban jutnak olyan szintre, hogy ha pontosan elmondjuk Nekik, hogy ebéd, délutáni pihenő stb. után megyünk értük, akkor megértik, de itt is nagyon óvatosan kell bánni az ígérgetéssel, és mindig őszintének kell lennünk hozzájuk.
Az életben viszont rengeteg dolog nem azonnal történik, így minél korábban megtanítjuk őket a türelem fogalmára, annál könnyebb helyzetben leszünk mi is és ők is. Annyi mindenre kell várniuk; például egy közösségben, hogy sorra kerüljenek, a strandon le tudjanak csúszni a csúszdán, vagy a biztonságuk érdekében meg kell várniuk a zöld lámpa jelzését, hogy átkelhessenek az úton, vissza kell tartaniuk a vizeletüket, ha épp foglalt a mosdó… stb.
Fontos tudni, hogy a közelgő veszély és az esetleges halál bekövetkezése (ha például az autó elé lépünk) is elvont, absztrakt fogalmak a kicsik számára, így nekünk, szülőknek kell megtalálni a módját, hogyan értessük meg Velük azt.
3 alapszabály, amit tartsunk be, ha a gyermekünknek türelmet akarunk tanítani:
- Mindig légy következetes, amikor azt magyarázod el a kicsinek, hogy hogyan kell várni, főleg, ha a biztonsága megóvásáról van szó (ne ígérgess a levegőbe, midig tartsd be a szavad, sose kivételezz és Te se rohanj át az út közepén a nélkül, hogy úgy tennél, ahogy Neki tanítottad).
- Nem kell külön dicséret, jutalom, vagy ajándék, azért, mert a poronty türelmes tudott maradni. Egyszerűen csak következzen az a dolog, ami egyébként is tervben volt, például a rendrakás után a játék – azt a természetes egyensúlyt próbáljuk megtalálni, amiből a pici érezheti, hogy az életben élvezetes és kötelező, de kevésbé élvezetes dolgok követik egymást, de nem szabad, hogy azt higgye, hogy minden alkalommal, amikor türelmes, ajándék jár, hiszen akkor később csalódni fog.
- A várakozás idejét is próbáljátok meg hasznosan elütni, oly módon, hogy azt a kicsi is élvezze. Kösd le valamivel a gyerkőcödet, hiszen abból is sokat tud tanulni, például, hogy nem kidobott idő a várakozás.
Persze sokszor hajlamosak vagyunk szülőként inkább a könnyebb (gyorsabb) megoldáshoz folyamodni, mondjuk, ha azt szeretnénk, hogy csendben maradjon a lurkónk, miközben egy fontos telefonbeszélgetést bonyolítunk le, akkor egyszerűbb csokis kekszet ígérni, ha jól viselkedik, mint leülni és elmagyarázni Neki a szituációt. Idő és a saját türelmünk hiánya miatt azonban nem szabad ilyen téves irányba elvinni a gyermek fejlődését.
Gondoljunk, mindig arra, hogy mit szeretnénk, milyen felnőtté váljon egyszer? Olyanná, aki azért tesz meg bármit, mert jutalmat vár érte, vagy inkább olyanná, aki azért cselekszik helyesen, mert egész egyszerűen megtanulta, hogy az a helyes?
Plézer Panna, 2018. július 21.
