Hogyan tanítsd meg a gyermekednek, hogy tilos idegenekkel szóba állni – félelemkeltés helyett tényekkel?

Amikor kisbabánk születik, természetes, hogy próbáljuk a legkisebbre redukálni az őt körülvevő környezetben az agresszivitás, erőszak szintjét: kerüljük az durva jelenteket tartalmazó filmeket, meséket, a felmerülő konfliktusokat megkíséreljük lehetőleg békésen megoldani… stb.

De sajnos gyerekünket nem óvhatjuk a széltől is, hiszen az sem megoldás, ha burokban nő fel, mert a világ – ha akarjuk látni, ha nem – tele van veszélyekkel, amire fel kell készíteni a gyermekeinket is!

Megtanítani gyerekünket arra, hogy ne álljon szóba idegenekkel, viszonylag egyszerű feladatnak tűnik ahhoz képest, ha mondjuk azt is meg akarjuk értetni vele, miért ne tegye ezt, nem csak elintézni annyival, hogy „mert azt mondtam; azért, és kész!”. Azért is fontos lenne, hogy felismerje a veszélyes helyzeteket, mert sajnos a legfrissebb statisztikák szerint a bántalmazások, molesztálások nagy része (megdöbbentő, de mintegy 93 százalékuk!!) nem is idegenek által, hanem ismerősök által történik. (Gondolj bele, ha a gyermeket csak arra tanítod, hogy az idegenek közeledését kerülje; nem fog tudni mit tenni, ha egy ismerős akarja zaklatni.)

• Ne fogadjon el fuvart felnőttektől. Egyrészt minden alkalommal, ha bölcsiben, oviban, suliban vagy épp a nagyinál van, előre elmondjuk neki, ki fog menni érte, szóval az sosem fordulhat elő, hogy a gyermeknek szüksége lenne egy „spontán fuvarra”. Másrészt pedig minden normális gondolkodású felnőttnek (akár van gyereke, akár nincs) tisztában kell lennie azzal, hogy halálra rémítené a kicsi szüleit, ha csakúgy magával vinné a kisfiúkat/kislányukat.
• A támadó nem csak idegen lehet, ezért a szomszédos utcában lakó, ismerős arcú férfitől se fogadjon el semmit és ne szálljon be a kocsijába.
• Az egyik legfontosabb dolog és egyben a legnehezebb is, megérteni a gyermekünkkel, hogy igenis van beleszólása, hogy kit enged közel magához, ki érhet hozzá a testéhez. Mindig van választása; bármikor ott hagyhat egy számára kellemetlen szituációt! A testtudatosság kialakításában az is sokat segít, ha otthon is mindig megkérdezitek, ha fáj valamije, hogy pontosan mit és hol érez, fürdés közben együtt beazonosítjátok az egyes testrészeit, stb. Tartsátok tiszteletben a családon belül is, hogy mit szeretne a kicsi: ha tiltakozik a Nagyi ölelgetése, puszilgatása ellen, akkor azt is vegyétek tudomásul és ne erőszakoskodjatok!
• Bármikor bármilyen számára furcsa, kellemetlen dolgot tapasztal (pl.: illetlen helyen értek hozzá, valaki erőszakosan megragadta a karját, ne adj Isten, simogatta); beszélhet róla, elmondhatja nektek – ezt mindenképpen tudatnod kell vele, ahogyan azt is, hogy semmiféle szégyent nem szabad éreznie.

Ahogy a legtöbb neveléssel kapcsolatos témakörben, itt is az a legfőbb tanácsunk, hogy mutass példát; mutasd meg, hogyan védje meg magát, akár a verbális, akár a fizikális támadásoktól/zaklatástól.