Hogyan motiválhatod a gyerkőcöd a megfelelő szavakkal, kifejezésekkel?

Bár, ahogy korábbi cikkeinkben is szó volt róla, kiemelten hangsúlyos, hogy milyen példát mutatunk utódainknak tetteinkkel, ám a szavak, amikkel bíztatjuk, bátorítjuk őket, legalább annyira hatásosak tudnak lenni, ha megfelelően használjuk őket. Arra ösztönzik a kicsiket, hogy újra és újra megismételjék azt a tettüket, amivel kiérdemelték a dicséretet.

A motivált gyerkőcöknek pedig sokkal nagyobb önbizalmuk lesz (kutatások bizonyítják, hogy a nagy önbizalommal rendelkező emberek, boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, és kevésbé hajlamosak a depresszióra), magabiztosabb felnőttekké válnak, magas igazságérzettel rendelkeznek és kitartanak a véleményük mellett.

Azonban nem mindegy, hogyan próbáljuk meg motiválni porontyainkat. Ha nyakra-főre dicsérjük, jutalmazzuk őket (még ha csak szavakkal is), akkor lehet, hogy éppen az ellenkezőjét érjük el, ezért most hoztunk néhány tanácsot, amivel segíthetünk kialakítani a jó módszert.

1. Dicsérjünk őszintén. Ne csak azért mondjunk lelkesítő szavakat, mert szeretnénk, ha a gyerkőc valamit megcsinálna, vagy jobban teljesítene. Ha túlzó, és a korábbiakhoz nem illő jelzőket használunk, esetleg olyan dologért magasztaljuk a kicsit az egekig, amiről Ő is pontosan jól tudja, hogy „nem is olyan nagy szám”, azt meg fogja érezni, és önkritikával fogadja. Azaz elkezd kételkedni Benned és a saját értékeiben is. Tehát ne mondjunk ilyeneket, hogy „zseni vagy”, „egy földre szállt angyal vagy”, inkább használjunk realisztikus kifejezéseket, pl.: „nagylelkű volt Tőled, hogy megosztottad a sütidet a barátoddal”, vagy „szuperül válaszoltál erre a kérdésre, okos vagy”.
2. Használjunk konkrét, személyre szabott motiváló, lelkesítő kifejezéseket. Minél általánosabban fogalmazunk, annál kevésbé érjük el a célunkat, viszont minél jobban elkapjuk egy jó cselekedete, teljesítménye nagyszerűségének miben létét, és minél inkább személyre szólóan fogalmazunk, annál inkább érzi a gyermek, hogy tényleg odafigyelünk rá és valóban értékeljük. Ne azt mondjuk, hogy „nagyszerű vagy”, „szép munka volt”, hanem inkább azt, hogy „tetszik, ahogy a különböző színeket használtad ennek a rajznak az elkészítése során”.
3. Ne a képességet, vagy a vele született tehetséget értékeljük, hanem a folyamatot, hogy elsajátított valamit, és a belefektetett energiát. Ha csupán a készségeit méltatjuk, akkor azzal nem motiváljuk arra, hogy még többet tanuljon, még tovább fejlődjön, hiszen gyermekünk azt fogja gondolni, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is sikereket érhet el. Ha azonban mégis kudarcot vall egy nagyobb kihívás kapcsán, nem fogja érteni, miért történik és hamarabb fel is adhatja. Tehát a helyett, hogy úgy fejeznénk ki magunkat, hogy „de okos vagy”, „őstehetség vagy a puzzle-kirakásban”, mondjuk inkább azt, hogy „tudom, hogy mennyit dolgoztál ezen”, „nagyon jó módszert alkalmaztál a puzzle kirakásakor”.
4. Ne használj feltételes módban megfogalmazott dicséreteket vagy kontrolláló, manipulatív kifejezéseket. Ha mindig valamihez kötjük a dicséretet, például egy jobb eredményhez („tudom, hogy legközelebb még jobban fogsz teljesíteni), azt üzenjük vele, hogy a szeretetünk is ettől függ, és a kicsi önértékelése is eredmény-orientáltan fog alakulni jó, illetve rossz irányba. Tehát a motiváló mondatok, mindig a jelen időről, a jelenleg elért sikerekről szóljanak, és az összehasonlítgatást is kerüljük!

            A kisemberek önértékelése már két éves koruktól fejlődik, énképük nagyban függ attól, mi hogyan kommunikálunk feléjük, mit erősítünk bennük, ezért is nagyon fontos, hogy fentieket tudatosan alkalmazzuk.