Hízlaló nagyszülők
A kutatás során 12.000 brit, kilenc hónapos és három éves kor közötti gyereket vizsgáltak meg. Az eredményekből az derült ki, hogy azoknál a gyerekeknél, akikre a nagyiék csak részmunkaidőben vigyáznak, 15%-kal magasabb az elhízás kockázata, mint azoknál, akik csak ritkán találkoznak a nagyszülőkkel.
Azoknál a gyerekeknél, akikre mindennap a nagyszülő felügyelt, míg a szülő teljes munkaidőben dolgozott, már jóval nagyobb, 34 százalékkal magasabb esélyük volt a túlsúllyal való küzdelemre a későbbi évek folyamán.
A további elemzés során az is kiderült, hogy a kockázatnövekedés nem független a gyerekek szociális helyzetétől sem: különösen magas kockázat mutatkozott azoknál a kicsiknél, akiknek édesanyja vezető beosztásban dolgozik, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, vagy kapcsolatban él.
A kockázat növekedése más rokonok esetében is megfigyelhető volt, ám csak és kizárólag akkor, ha a szülő teljes munkaideje alatt a rokon felügyelete alatt állt a gyerek.
Ezzel szemben azoknál a gyerekeknél, akik óvodába mentek vagy egy bébiszitterrel voltak, a kutatás eredménye nem mutatott fokozott veszélyt a súlyproblémával, számolt be róla a BBC.
Az óvodáskorú gyermekeknek közel egynegyede túlsúlyos vagy elhízott az Egyesült Királyságban. A kutatók nehezményezik, hogy nagyon kevés kutatást végeztek arról, hogyan befolyásolja a gyermek súlyát a környezetük.
Babanet hozzászólások(11 hozzászólás)
Egyszer rábíztuk a nagyira a kutyát, két hétre. Kiporcióztunk 14 adag kaját pontos leírással az elkészítésről.
Két hét múlva visszakaptunk egy erősen hengeres testű állatot és nagyim rosszalló tekintettel, vádló hangúllyal közölte: "azt nem is mondtátok, hogy szereti a kakaót!"
Édes nagyszülém reggel elment a boltba, hozott reggelit, főzött két adag kakaót, kent vajas kalácsokat, majd kettecskén elfogyasztották. Az ebédre gondolni sem merek, aztán este a jószág megkapta a kiadagolt napi ételt is. :-))))
De a haverom nagymamája még ennél is brutálabb: nagyi nevelte fel, kamaszkorában volt egy Dolores nevű patkánya, aki nyilván az első időkben nem nagyon tetszett a nagyinak, ám a végére nagy kedvenc lett. Annyira, hogy aranygaluska és túrórudi dukált neki. Szegény állatot a túlsúly vitte el...
Egy karácsonyi felvételen, mikor a gyerek féléves volt, utólag láttam, hogy anyós szaloncukorral próbálta megetetni. A gyereknek szerencsére már akkor is volt esze, köpte ki izibe.
Ezen már csak harsányan röhögtem.
Van egy családi sztorink erről, apám anyja baromi büszke volt magára, hogy apukámnak már pár hónaposan cirkecombot adott. Ezzel igyekezett demonstrálni mindenkinek, hogy milyen jól élnek. Mióta az eszemet tudom, apám mindig gyomorégéstől és IBS-től szenvedett, erősen gyanítom, hogy az erőltetett étkeztetés is tehet ennek a kialakulásáról.
Persze ez csak spekuláció, de logikusan gondolkodva, szerintem lehetséges. Az már bizonyított, hogyha túl korán erőltetik beszélni a gyereket, akkor ez egyenes út a raccsoláshoz, és csupán az az oka, hogy még edzetlen a nyelv és a száj izomzata, a gyerek persze igyekszik és jobb híján rossz helyen képzi a hangot, ami aztán rögzül és baromi nehéz később kijavítani. Nem lehetséges-e, hogy ez a gyomorral is így lehet valahogy...?
A "jót akaró" nagyszülőnek meg fogalma sincs, milyen kárt okoz a gyerek degeszre tömésével, vagy a cukorkára való rászoktatásával. És az még rosszabb, ha nem is a jószándék, hanem a saját maga szórakoztatása vagy fényezése a cél (milyen jófej vagyok, adok a gyereknek cukorkát...). Szerencse, hogy a gyerekek nagyrészt valóban észnél vannak és nem fogadják el...
A cikkhez szólva: Azért azt ne felejtsük el, hogy ezt az Egyesült Királyságban végezték, ahol az iskolában" Cheese and chips "vagy "bean and chips" van ebédre, esetleg még egy féle étel, de a legtöbb gyerek ezt eszi. Oviba nem volt belátásom ottjártamkor, de rettentően szegényesen étkeznek, többnyire egészségtelen és olajos cuccokat.
A gyerek szervezetében nagy kárt tud okozni a sok édesség és a rendes étel hiánya.A kisebbek még fogat mosni sem tudnak tökéletesen,minek őket össze-vissza tömni?
Anyósom meg rendszerint nagy adag gyümölcsökkel állít be, időnként hoz jóreggeltkekszet. De tényleg odafigyel rá, hogy lehetőleg olyan cuccot hozzon, ami nemcsak finom, de egészséges is.
Tényleg, nálatok a Mikulás hogy alakult? Anno én az első pár ünnepen ragaszkodtam hozzá, hogy ne csokimikulást vegyenek a gyereknek, hanem mogyorót, almát, narancsot, esetleg zsírkrétát, stb. Tőlünk kapott egy pici csokit.
Később már jöhettek a csokik is, de megkértem őket, hogy csak és kizárólag valódi csokit hozzanak, ne tejbevonómasszát - azaz a nagy, de olcsó helyett hozzanak inkább egy kisebbet ugyanannyiért -, mert azt rögtön vágom a szemétbe. Egyszer-kétszer meg is kellett tennem. (Ahogy a kínai játékokkal is, amik egy pillanat alatt estek szét a gyerek kezében.)
Most, hogy így végigolvasom, tulajdonképpen nálunk ezek a nézeteltérések elsősorban az apai nagyanyámhoz, azaz a dédihez fűződnek, nem a nagyszülőkhöz...