Helyes vagy helytelen kiabálni a gyerekkel? A pszichológusok 5 jó tanácsa, ami választ ad a kérdésre
Szülőnek lenni a legnehezebb mesterség a világon! Éppen ezért, a mindennapok gondja és terhe mellett nagyon könnyű a hirtelen felindultság és a düh csapdájába esni, felemelni a hangot, ordítozni a gyerekkel. Ám fegyelmezés céljából rákiabálni a kicsikre a lehető legrosszabb dolog, amit a szellemi egészségükkel elkövethetünk.
A gyerek nem attól fog jól viselkedni, helyesen cselekedni, mert mi kiabálunk vele. De akkor mit tegyünk, hogy rombolás helyett építő jellegű nevelést adjunk életünk legértékesebb teremtményeinek? A pszichológusok tanácsait kértük segítségül, melyeket abszolút nem butaság megfogadni.
Először is tisztázzuk, miért nem helyes ordítozni a gyerekünkkel.
Ez a viselkedés ugyanis erős befolyást gyakorol a kicsik pszichikumára – ezt kutatásokkal is bizonyították. A gyerekeink rettegni fognak tőlünk, elveszítik a belénk vetett bizalmukat, és kevésbé fognak tisztelni bennünket, mint szülőket. Folyton stresszben lesznek a közelünkben, ami miatt másképp fognak viselkedni.
Ha gyakran kiabálunk a gyerekünkkel, ezekkel a következményekkel kell számolnunk:
- depresszió és szorongás;
- kevés önbizalom, alacsony önbecsülés, a személyes biztonságérzet elvesztése;
- rossz magaviselet;
- a jó irányú változás iránti érdeklődés elvesztése;
- verbális agresszió;
- krónikus betegségek.
Kihangsúlyozzuk, valamennyi mellékhatás bizonyított és tudományosan ellenőrzött.
De hogyan érjük el, hogy többé ne kiabáljunk a gyerekkel?
Igen, valóban nehéz visszafognunk magunkat és uralkodnunk az indulatainkon. Főként mikor a legtürelmesebb és legnyugodtabb szülőknél is elszakad a cérna. A kérdésre a válasz a tanulásban rejlik. Meg kell tanulnunk az önkontrollt, és folyamatosan gyakorolnunk kell.
1. Szuszogjunk mélyeket. Amikor úgy érzed, most telt meg a pohár, húzd be a féket, végy pár mély lélegzetet, és mérd fel a helyzetet. Elég pár pillanatig magadba szállnod ahhoz, hogy rádöbbenj, ordítozás helyett szép szóval többet érhetsz el.
2. Beszéljünk nyíltan az érzésekről a gyermekeinknek. Mondd el neki, mennyire rosszul érzed magad akkor, amikor ő nem fogad szót. Hidd el, megérti, és tisztelni fog téged ezért.
3. Maradjunk higgadtak. Még akkor is, ha lávaként forr benned a düh, maradj nyugodt, és mutasd meg a gyereknek, hogy higgadtan is tudod kezelni a helyzetet.
4. Felejtsük el a fenyegetéseket. Sose úgy büntesd a csemetédet, hogy megfenyegeted. (Mint ahogyan jutalmat ígérni a jó magatartásáért is óriási hiba.) Ez ugyanis csak veszekedéshez és konfliktusokhoz vezet. Viszont elveheted a kedvenc játékát, ha pontosan megmagyarázod, miért tetted.
5. Tegyünk rendet az elvárásaink között. Fontos emlékeztetned magad arra, hogy a gyermekek képességeit nem lehet összemérni egy felnőttével, így a mércét sem szabad túl magasra helyezni. Továbbá tiszteletben kell tartanod a gyermek szükségleteit is, ugyanis ha eleget alszik és tele a pocakja, a szeszélyességre is kevesebb oka marad.
Mindezeket tudomásul véve, érdemes elgondolkodnunk minden egyes kirohanásunk előtt, hogy ez most tényleg szükséges-e, vagy inkább a türelmünk hiánya miatt folyamodunk a kiabáláshoz. Mert a világ gondjaiért nem a kisfiúnk vagy a kislányunk a felelős, mint ahogyan ők arról sem tehetnek, hogy nekünk épp rossz napunk volt… Amennyiben kiegyensúlyozott, nyugodt gyereket nevelnél, akkor az ordítozás helyett biztosan más nevelési módszert választasz.
A cikk forrása: twice.hu
