Figyelj oda, hogy mit mondasz a gyerekednek!
Habár a szó elszáll, de az írás megmarad elv gyakran él, bizonyos esetekben érdemes kétszer is meggondolni, mielőtt hangosan kimond az ember egy-egy gondolatot, mert akár egész életünk végéig bánhatjuk meggondolatlanságunkat.
Sok szülő bevallja, hogy olykor úgy érzi, hogy a gyerek a fejére nő, és ez az ambivalens érzés frusztrációt okoz. Ezt csak tetézi az akár csak fejben vagy akár kimondva is elhangzó szitokszavak áradata. Mindezt a rossz kisugárzást érzékelik a gyermekek, és a hangos szavak csak mélyítik a traumát.
Számos szülő megosztotta a Quora kérdés-felelet weboldalon a saját gyermekkorukból felidézhető emlékeket, azokat a mondatokat, elszólásokat, melyek aztán egész életükön át kísértették őket.
A nyilvánosan megosztott tapasztalatok némelyike valóban aggasztónak bizonyult, míg mások olyan eldobott megjegyzéseket hoztak fel példaként, amelyeket sokan nem is gondolnánk súlyosnak, éppen ezért gondolkodás nélkül hangot is adunk neki.
Egy Stephanie Unson nevű felhasználó felsorolta azokat a nyugtalanító mondatokat, amelyeket gyermekkorában a saját szülei mondtak neki, s visszanézve felnőtt fejjel bizony nagy hatással voltak rá: "Ne légy már ilyen érzékeny", "Majd megérted, ha egyszer gyerekeid lesznek." és "Ne legyél teher.". – ezek a kijelentések azon párbeszéd végén hangoztak el, mielőtt kiadták volna az ukázt, az adott feladatot, ami elvégzésre várt.
A beszélgetés további részében megosztotta az olvasókkal, hogy amikor segítséget kért, az anyukája mindig azt reagálta rá:
"Már megint mit csináltál?".
Luke Meier, háromgyermekes, egyedülálló apaként is úgy véli, minden olyan kijelentés, amely "teljesen lealacsonyítja a gyermek erőfeszítéseit és a tehetségét", prioritást élvez azon a listán, amit nem szabad mondani a gyerekeknek, mert ezek a kijelentések különösen akkor tudnak károsan hatni a gyermekre, ha mindez akkor hangzik el, amikor a gyerek megpróbálja lenyűgözni szüleit vagy dicséretet kapni tőlük.
Egy példával igyekezte felvázolni a szituációt, miszerint, ha egy gyerek hegedülni tanul, és a szülő állandóan azt mondja neki, hogy "kapcsold ki azt az izét", hogy tévézhessen, a gyerek ezt soha nem fogja elfelejteni, és felnőttként is megfelelési kényszertől szenvedhet.
Ezt követően az apa így folytatta: "Pszichológiailag a legártalmasabb dolog, amit egy gyereknek mondhatsz, az egy olyan kijelentés, amiről később pedig kiderül, hogy nem volt helytálló.” Ha ez a séma elégszer megismétlődik egy gyerek-szülői párbeszédben, akkor pszichológiailag erősen negatív irányba befolyásolja a gyermek szocializálódását, fejlődését, énképét és az emberekbe vethető bizalomépítési készségét.
David Hunter, a korábban nyilatkozó édesapával ellentétben úgy fogalmazott, hogy valójában nem a szavak számítanak, hanem a hangsúly, az, ahogyan mondja a szülő. "A gyerekek rettentően érzékenyek a hanglejtésre és a szülői előadásmódra, a szülők aznapi hangulatára. Erre alapozva pedig valószínűleg jobban, mint a tartalomra" – fűzte hozzá korábbi gondolatához.
Karl Ngantcha egy teljesen új aspektusból megközelítve a téma kifejtést, úgy gondolja, hogy végsősoron a legkárosabb, amit egy szülő tehet, ha egyáltalán nem mond semmit. "A semmi alatt azt értem, hogy egyáltalán nem beszélünk, nem kommunikálunk vagy nem lépünk kapcsolatba a gyermekünkkel. A gyerekek már néhány hónapos korukban is az édesanyjukkal vagy édesapjukkal való napi interakciótól függenek".
A weboldalon számos hasonló történet és hozzászólás olvasható. Sok szülő egyetért abban, hogy semmilyen körülmények között ne becsmérelje a szülő a gyermekét, és ne gúnyolódjon a fájdalmán, ne kicsinyelje le nehézségeit, mert bármilyen jelentéktelennek is tűnik, számára igen is fontos.
Egyes szülők arra figyelmeztették a többit, hogy ne hasonlítsák össze a gyermeket közvetlenül a testvéreivel vagy a barátaival, és ne hozzák fel a személyes kudarcait a rokonok előtt, mert ezzel csak porba tiporják az önbecsülését.
Anyukák és apukák tömegesen osztják meg mindennapjaikat a social media-n. Ezekben az online jelenlétekben gyermekeik egyaránt szerepet kapnak, hisz az életük részei, azonban ezek a pillanatok lélektanilag igenis árthatnak a gyermeknek és hosszútávon negatívan befolyásolhatja a jövőjüket. Mivel az eltárolt információk akár évekkel később is olvashatók, láthatók, közvetlen befolyással lehetnek a gyermekek életére még felnőtt korban is. Minden, ami a gyerekeket éri, hatással van a felnőtt életükre. Legyünk velük türelmesek, és értelmesek. Ne terheljük meg őket saját problémáinkkal, és ami ennél is fontosabb, hogy ne felejtsük el, nekik van egy önálló életük, önálló személyiségük, saját vágyaik, érdekeik, és érdeklődési köreik! Ismerjük meg őket, és ítélkezés helyett tanítani, segíteni próbáljunk inkább!
D. Dominika , 2021. november 29.