Ezzel a 12 apró szokással, napi rutinnal támogathatjuk gyermekünk (helyes) értékrendjének kialakulását

Gyermekünk személyisége olyan, mint egy kirakós: rengetegféle speciális területből, „darabkából” áll össze, a világ egyik legbonyolultabb feladata udvarias, előzékeny, kiegyensúlyozott, önmagát és másokat is megbecsülő, szorgalmas, önzetlen (stb.) kisembert felnevelni. Ugye azt is tudjuk, hogy viselkedésmintáik nagy részét tőlünk lesik el, tehát remek tükröt is tartanak nekünk, és ha eléggé figyelünk rájuk és mi magunk is nyitottak vagyunk a változásra, korrigálhatjuk mind a saját, mind az ő hibáikat.

1. A boltban, a kasszánál, vendégségben, az étteremben, stb. köszönjünk hangosan, és használjuk a „kérem” és a „köszönöm szépen” kifejezéseket (sokan csak odalökik: „Egy kávét!”).
2. Emlékeztessük minden alkalommal gyermekünket, hogy az ebédlőasztalnál nem beszélünk teli szájjal, és kérdés nélkül nem távozunk az asztaltól, az étkezés befejeztével, ha még mások esznek.
3. Beszéljünk arról, milyen fontos a mozgás, meséljünk neki a kora hajnali edzésünkről és magyarázzuk el neki, hogy az egész napos rohanás mellett nem lett volna máshogy időnk elmenni edzeni, ha nem fekszünk le időben és nem kelünk fel korán.
4. Ne szégyelljük; mutassuk ki a bánatunkat, gyászunkat. Ha a kisállatunk elpusztul, fontos, hogy gyermekünk lássa, hogyan kell gyászolni, és tudnia kell, hogy a sírástól senki nem lesz gyenge.
5. Tartsunk szünetet egy nagyobb feladat elvégzése közben, de mindig fejezzük be, amit elkezdtünk. Így a kicsi látni fogja, hogy létezik fontossági sorrend, viszont az is fontos, hogy az ember olykor megpihenjen; fel kell ismernünk a saját határainkat.
6. Ha nagy változások történnek az életedben, például elbocsátanak a munkahelyedről, nyugodtan ülj le megbeszélni Vele, és fogalmazd meg az érzéseid. Vond le a konklúziókat és azt se titkold, ha rájöttél arra, hogy bizony követtél el hibákat, amiket a jövőben nem fogsz.
7. Fontos, hogy kialakítsunk egy egészséges kétkedést, szkepticizmust a lurkónkban. Ezt leginkább úgy tudjuk modellezni, ha például magunkkal visszük egy műszaki cikket vagy autót venni, melynek során kérdésekkel halmozzuk el az eladót.
8. Kommentáld hangosan a döntéseid, hogy megérthesse azok hátterét: „ma inkább egy almát választok a csokis keksz helyett uzsira, mert abban több a vitamin és kevésbé hizlal”.
9. Ösztönözzük gyerkőcünket egy egészéges kíváncsiságra és kalandvágyra, mind a fizikai kihívásokat illetően (a helyett, hogy nemet mondunk a korlát megmászására, fogjuk a kezét és kísérjük végig rajta), mind szociális téren. Ha a barátai szülinapi buliba hívják, vagy játszani, éljünk a lehetőséggel.
10. Adjunk döntési opciókat a kezébe. Engedjük, hogy kiválassza, mi legyen az ebéd, melyik kabátot veszi fel, stb. Majd kérdezzük meg, miért azt preferálja, és újabb kérdésekkel terelgessük a jó irányba, ha nem döntött a helyzetnek megfelelően.
11. Beszéljünk a saját érzéseinkről és beszéltessük a picit is.
12. Segítsünk másoknak és ösztönözzük erre a csemeténket is, például engedjünk előre egy idős hölgyet, és kérjük meg a picit, hogy segítsen a barátjának elpakolni a játékokat, ha vendégségbe megyünk. A közös étkezésekkor hívjuk fel a figyelmét arra, hogy kínáljon meg másokat is, vagy, hogy ne fogyassza el az összes sütit, mert lehet, hogy más is szívesen enne belőle.

Ha érdekel jó néhány további hasznos tanács, a teljes cikket itt olvashatod: