Ezért kopnak el a barátok, miután anyává váltál, és így kezelheted a helyzetet

Ha visszagondolsz azokra a barátságaidra, amelyek egykor annyira szorosak voltak, viszont a már talán nem is tudtok egymásról, hogyan értek véget? Összevesztetek? Vagy csak elsodort titeket egymás mellől az élet? Az esetek többségében ez utóbbi történik. Marisa G. Franco, egy új, a barátságok és a kötődési mintázatok összefüggéseiről szóló könyv (Platonic: How the Science of Attachment Can Help You Make—and Keep—Friends) szerzőjének is ez a tapasztalata: véleménye szerint a legtöbb esetben nem valami veszekedés a kapcsolat megszakadásának az oka, hanem annyi, hogy valaki egy idő után nem jelentkezik többet.

Ez nem is csoda. A fesztiválozások, bulizások, világmegváltó beszélgetések helyét szép lassan átveszik a játszótéri ismerkedések, az ovis szülinapi zsúrok, és még az olyan felnőtt közegekben is, mint a munkahely, inkább azok társaságát keressük, akikkel nagyjából hasonlóak a magánéleti örömeink és nehézségeink. Ha pedig a régi barátaink élete a mienkétől eltérően alakul, egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy már csak a közösségi oldalakról tudjuk nagyjából, mi van velük.

A folyamat fájdalmas, de elkerülhetetlen. Az alábbi öt tippet azonban, ha észben tartod, talán nem fogod annyira tragikusan megélni a történteket.

Ne hibáztass senkit

Egy 2008-as tanulmány szerint egy hétéves periódus alatt a barátaink 70 százaléka cserélődik le. Nem csak neked. Mindenkinek. Ezt a folyamatot azóta a covid-járvány okozta elszigetelés is felgyorsította, mivel sok olyan kapcsolatunk halványult el, amely valamilyen konkrét helyszínhez, például munkahely, edzőterem, játszótér volt köthető. 

Ez nem azért van, mert a másik gaz módon lelépett - divatos szóval ghostingolt -, és nem is azért, mert téged nem lehet szeretni. Egyszerűen azért, mert ahogy változik az élet, más lesz a fontossági sorrend. Kisgyerekek mellett sajnos néha tényleg nincs idő kapcsolatot ápolni, vagy legalábbis nem mindenkivel, akivel amúgy szeretnénk.

Légy boldog annyival, amennyi épp van

Nem minden barátság szól egy életre. Sőt, az a ritka, amelyik igen. A kapcsolatok többsége egy bizonyos életszakaszhoz vagy egy célhoz köthető. Az, hogy valakivel jelen pillanatban épp jól kijössz, nem jelenti azt, hogy ennek kötelező örök időkre így maradni. Örülj a jelenlegi barátaidnak, de ne várd el mindenkitől, hogy ezentúl életét és vérét érted fogja áldozni, mert garantált lesz a csalódás.

Örülj a közösségi oldalaknak

Divatos dolog a közösségi oldalakat hibáztatni azért, mert sok ismerősünkről csak ezen a csatornán tájékozódunk, de nem lehetne más szempontból nézni ezt a helyzetet, és örülni neki, hogy így legalább lehetőségünk van tudni róluk? Valószínű, hogy a tizenéve nem látott gimis osztálytársaid jó részével egyébként sem találkoznál személyesen, de hála a Facebooknak és Instának, legalább alap dolgokat tudsz róluk: hogy van-e családjuk, merre élnek, hogy néznek ki most. Nagy ajándék ennyi is.

Óvatosan a közös barátokkal

Ha úgy érzed, egy barátságod kezd elhalványulni, győzd le a kísértést, ne szidd őt a közös ismerőseiteknek, és ne kérd meg őket arra, hogy derítsék ki, hogy áll ő most hozzád. Ez roppant kínos tud lenni az érintetteknek.

Olyan is előfordulhat, hogy a korábbi jó barátod és egy másik ismerősöd kerül közel egymáshoz. Ez nagyon fájhat, kiszorítva érezheted magad, pedig szinte biztos, hogy a mellőzés nem rólad szól. Könnyen lehet, hogy mint annyi esetben, az élet hozta így: közelebb laknak egymáshoz, a gyerekeik egy oviba járnak, a férjeik együtt fociznak, vagy bármi, tőled teljesen független ok vezetett odáig, hogy végül ők ketten lettek igazán jóban. A fájdalom ilyenkor természetes, de a sértődés, pláne a másik számon kérése már nem fér bele. Ettől senki nem fog visszatalálni hozzád.

Tartsd észben: soha nem tudhatod, mit hoz az élet

Rengeteg eset létezik, amikor a hosszú ideig nem látott barátok újra találkoznak. Ágnes története például biztos, hogy nem egyedi: “Jutka volt a legjobb barátnőm általános iskolában. Gimnáziumban már másik osztályba jártunk, de a barátságunk ugyanolyan szoros maradt. Amikor gyerekeink születtek, eltávolodtunk egymástól, nagyon más körökben kezdtünk mozogni. Valamiért mégis meghívott a negyvenedik születésnapjára, amikor már évek óta nem is találkoztunk. Nem vártam tőle túl sokat, de elmentem. Ott újra felvettük a fonalat, úgy beszélgettünk, mintha előző héten találkoztunk volna. Ennek már 25 éve, a gyerekeink felnőttek, nagymamák vagyunk mindketten, de a barátságunk azóta is töretlen. Elég mély volt ahhoz, hogy kibírja a tízéves szünetet.”

Ne feledd, a barátságok jönnek-mennek. Van, amelyik egy életre szól, és van, amelyik elmúlik akkor, amikor megszűnik a közös élethelyzet. És van, amelyik újra feltámad. Hiszen amíg van egymás felé érzelem, akár az is lehet a barátod, akivel egy évtizede elmúlt, hogy utoljára láttátok egymást.

Forrás: Scarymommy.com Jstor.org