Erre a készségre is figyelj a gyermek fejlődésekor!
Na jó, akkor számoljunk csak! Hány érzékünk van? Az érintés, a szaglás, a látás, az ízlelés és a hallás. Öt! Legalábbis az általános iskolás tanulmányaim szerint így emlékszem… Vagy mégsem csak ennyi készségünk fejlődik ki?! Mit szólnál, ha most bebizonyítanám, hogy az öt igazából hét? És a hetedik (is) kulcsfontosságú!
Az öt érzékszervről alkotott koncepció kissé elavultnak számít, hiszen egészen az ókori görögökig, Arisztotelészig nyúlik vissza. Elavult, mivel, ha azt vesszük figyelembe, hogy érzékszerv lehet minden olyan „radarunk”, aminek segítségével információkat küldhet testünk az agyunknak a külvilág történéseiről, változásairól, akkor bizony sokkal több, mint öt érzékszerv létezik.
Itt van például az egyensúly készsége. Ennek a készségnek köszönhetően tudjuk magunkat „megtartani” a térben, pozícionálni a testünket. Vagy szintén egy fontos képességünk a helyzet- és mozgásérzékelés. A fülünkben lévő mozgásérzékelő rendszer segít ezekben, és például a látásunk nélkül is (csukott szemmel) stabilan megállni vagy megérinteni a jobb kezünkkel a bal könyökünket.
A korábbi ötérzékszerves felfogás miatt, gyermekünk fejlődésekor nem igazán foglalkoztunk ezutóbbi két érzékkel, pedig ha jobban belegondolunk, kulcsfontosságú szerepük van a megfelelő mozgáskoordináció kialakulásában. Ugyanis, ha e két készséget nem sajátítja el gyermekünk megfelelően, könnyen veszélybe sodorhatja magát; leeshet, eleshet, neki mehet tárgyaknak, ill. a járáshoz vezető út egyes fázisait sem tudja megtanulni (kúszás, mászás, felülés…). Amit azonban inkább kiemelnék e kettő közül, az az egyensúly készége!
Ha van gyermeked, biztos, hogy kérted már meg, hogy üljön rendesen a széken, hátával neki simulva a támlának, csodálkoztál el azon, hogyan tudja a szobát keresztülszelni mindenféle ugri-bugrival, a nélkül, hogy megütné magát: minden futással, pörgéssel, ugrándozással, vagy csak az akadálymentes közlekedéssel kapcsolatos tevékenység is az egyensúly-érzékelésünknek köszönhető!
Olykor a szívroham kerülget, mikor azt tapasztalom, hogy a négyéves kislányom hajmeresztő mutatványokra készül, de már tudom, hogy 100%-osan félelemmentes kísérletezései pont ennek az egyensúly-érzéknek a tesztelésére (és nem arra, hogy anya sokkot kapjon) irányulnak. Ami nagyon fontos e szempontból, hogy ne üljön túl sokat egyhelyben a gyerkőcünk. Bár sok esetben tapasztalható, hogy már pár évesen is a kütyüket nyomkodják, bámulják, azonban a gyakori helyzetváltoztatás és a fizikai aktivitás segít fejleszteni az agynak azt a részét, ahol a tanulási folyamatok is végbe mennek. Az agynak ez a része felelős az észlelésért, az organikus gondolkodásért, a kocentrációért, az érzelmeink féken tartásáért, a figyelem megosztásért, szóval gyakorlatilag minden olyasmiért, ami kulcsfontosságú a tanuláshoz, a szociális élethez, az életben való boldoguláshoz.
Persze tudom, hogy teret adni, állandóan mozgatni, mozgásra bírni a gyereket, a szabadban lenni vele, amennyit csak lehet; idő és energia kérdése, de a fentiek ismeretében, megéri. Kiváló tevékenységek, melyek mind segítik az egyensúlyérzék fejlődését a hintázás, a trambulinozás, a csúszdázás vagy a lovaglás.
Panna, 2019. április 16.
