Énekeljünk, játsszunk a kis betegek nagy örömére!
„Áspis kerekes…” tenyeresdi játék, egy bögre forró citromos tea, nyugodt együtt ücsörgés az ágyon, és a beteges napok hamar tovaröppennek.
Itt az ősz, közeledik a tél, a hűvösebb idő beálltával a zsebkendők újra előkerülnek. A közösségi élet beindulásával gyermekeink sokféle korokozóval találkoznak nap, mint nap. Ahogy cseperednek, erősödnek egyre inkább ellenállnak az efféle támadásoknak és örülünk is nagyon ha szipogással kihúzzák tavaszig.
Bölcsődei beszoktatás és az óvodai kiscsoport jelent igazán kihívást gyermeknek és a dolgozó szülőknek egyaránt. Ebben az életkorban nemcsak az immunrendszer gyengesége okozhat problémát. Tudnunk kell, hogy az anyától való elszakadás és az új közösségi élet rutinjához szokásnak nehézsége is befolyásolhatja a beteges időszakok sűrűségét, hosszát. A beszoktatás, és a gyermekek alkalmazkodása az új helyzethez, izgalmakkal jár. A sírás, és az elutasítás természetes, és egészséges, biztos anya-gyermek kapcsolatra utal. Gyermeke válogatja, hogy hány napig és mikor jönnek a nehezebb napok, sokan az első hetekben túlesnek ezen, olyan is van, aki csak több hónap múlva.
Hangunk, érintésünk, mosolyunk komolyabb betegségek idején is felbecsülhetetlenek és mindig kéznél vannak. Kórházi tartózkodás során a gyermekek nemcsak a gyógyulás és a kórházi benntartózkodás nehézségeit élik át, hanem együtt éreznek az aggódó szülőkkel. Finom antennáikkal veszik az adást és a feszültséget azonmód tükrözik is. Mit tehetünk ilyen nehéz helyzetben?
Ezért is fontos, hogy anyaként felelevenítsük saját gyermekkori zenei élményeinket, és felidézzük, hogy szüleik, nagyszüleik hogyan játszottak velük amikor még karonülők voltak, és később is milyen énekekkel színesítették a mindennapjainkat.
Az ölbeli játékokat, mely egészen pici kortól szinte kisiskolás korig játszhatunk gyermekünkkel, bizalmi játékoknak is hívjuk. Ezek képesek olyan érzelmi közeget teremteni, melyben az egymásra figyelés, a szeretet kifejezése, az anya és a gyermek közötti metakommunikáció fokozottan jelen van, és a kicsik testi-lelki fejlődését szolgálja. Erősítik az anya-gyermek kapcsolatot és nagyban hozzájárulnak az érzelmi biztonság megéléséhez.
A betegágynál persze nem hintáztatjuk, göcögtetjük a kicsiket, de egy-egy ráolvasó, szép dallam bizony gyógyító hatású lehet.
„Áspis,
kerekes,
útifüves,
leveles,
Bíbola, bíbola pacs, pacs, pacs.”
Jakabosné Kovács Judit
drámapedagógus
