ELŐZD MEG A SZÜLŐI KIÉGÉST, FOGLALKOZZ MAGADDAL!
Kemény munka vezetett idáig, de a szülők végre hajlandók elismerni: igenis előfordul, hogy a szülőségben kiég az ember. Hiszen általában nemcsak a délutáni edzésre kell eljuttatni a gyereket, majd hazavinni, házit írni, vacsorát főzni, mindenkit időben ágyba dugni, de emellett a háztartást, a család többi tagját, sőt magunkat sem lehet elhanyagolni.
Munkahelyi kiégésről akkor beszélünk, amikor a nem vagy rosszul feldolgozott stressz miatt az ember kimerültnek érzi magát, csökken a hatékonysága, és igyekszik mentálisan minél jobban eltávolodni a munkájától. Ez jellemzően a segítő, megterhelő munkát végző emberek esetében jelentkezik, akik kevés elismerést kapnak. És hogy mi köze ennek a szülőséghez? Hát az, hogy annak ellenére, hogy szülőnek lenni csodálatos, gyakran mégis egyet jelent az előbb leírtakkal.
Szülőnek lenni csodálatos, de embert próbáló feladat
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy a világ legnagyobb szeretetével készítettük el vacsorára a gyerek kedvencét, aki erre közölte, hogy ma már ki nem állhatja ezt az ételt. Vagy hogy egyik nap úgy jön haza, hogy soha többet nem szeretne különórára menni, pedig egészen addig imádta. És akkor a Pinteresten és Instagramon látott, tökéletes tízóraikról és fonott copfokról még nem is beszéltünk, amik természetesen otthon nem úgy fognak mutatni, mint a képen. Annak ellenére, hogy mindezekért sokszor már egy ölelés vagy puszi is kárpótol, abban valószínűleg nem lesz sok köszönet, ha emlékezteted a gyereket a házi feladat elvégzésére.
A kiégés sok szempontból veszélyes. Amikor kimerülünk, sokkal hevesebbek vagyunk, apróságokon is fel tudjuk kapni a vizet, szigorúbbak vagyunk a gyerekekkel is. Azok a szülők, akik magas szintű kiégésről számoltak be, a vártnál keményebb büntetést alkalmaztak, és idegesebben, türelmetlenebbül beszéltek a gyerekükkel. Emellett gyakran merül fel bennük az a gondolat is, hogy milyen jó lenne világgá menni, hátrahagyva a szülőség által okozott minden nehézséget és felelősséget. Ez az érzés általában addig tart, amíg a gyerekek el nem alszanak: ilyenkor az elégedetlenség helyét gyorsan átveszi a bűntudat.
Amikor fennáll a kiégés, sokkal kevésbé vagyunk megértőek, empatikusak és rugalmasak a gyerekekkel. Ezért jelent ilyenkor sokkal nagyobb kihívást türelmesen reagálni a gyerekünk érzelmi állapotára, hiszen sokszor például a kudarctól való félelem miatt nem ül le házit írni. Ezt pedig sokkal könnyebben megérezzük és megértjük, amikor nyugodt érzelmi állapotban vagyunk.
A cikk további folytatása: divány.hu
