Egy babánál nincs kegyetlenebb ébresztőóra!
Nem az éjszaka folyamán bekövetkező ébresztésekre gondolunk ám, hanem konkrétan a reggelire!
Amikor a gyerek már felébred, te meg még szunyálnál, mert fárasztó volt az éjjel. De ő úgy gondolja, ideje megkezdeni a napot, hiszen már a nap is lassan előbukkan a szomszéd háza mögül, megszólaltak az első rigók. És nem, nem adja fel. Mindenáron egy rendelkezésre álló anyát akar magának.
Nálunk erre a megoldást - legalább időnként - a Teletubbies című remekmű adta, mely 60 perces videókazetta formájában állt rendelkezésünkre, és 60 percnyi csendes, olykor babarötyögéssel tarkított haladékot jelentett. Egy ideig. Mert mikor már kicsit nagyobb lett, direkt arra utazott, hogy fel ne ébredjünk, mikor ő már aktív. Így gondosan lecsekkolta minden reggel, hogy vajon magamnál vagyok-e és ha nem, akkor felfedezőútra indult a lakásban - nem állhatta útját sem biztonsági gyerekrács, sem ajtó. Ebben a korszakban lett felkenve 10 tojás a konyhaszekrényre és kelt lába háromnegyed kiló kenyérbélnek a héja nélkül. Az maradt.
Mostanra szerencsére már "lusta" kamasz, aki hétközben kötelességtudóan kelti magát, hétvégén viszont az anyai ébresztésre szorul. Mondjuk, nem az orrában turkálok vagy a szemét bökdösöm, de így is elég hatékony tudok lenni.
Nálatok melyik korszakban tart a gyerek éppen?
Szilágyi Diána, 2014. december 12.
