Bulizhatok szülőként? - Szilveszteri buli kisgyerekekkel

Imádtam a bulikat és a koncerteket, mielőtt anya lettem. Nem a részegedés miatt, nem a szétesést élveztem, de sokszor szerveztem magam is házi bulikat, és gyakran jártam koncertekre, fesztiválokra. A zene, a társaság, a hajnalig tartó beszélgetések még akkor is ki tudtak engem kapcsolni a darálós mókuskerékből, ha keveset aludtam emiatt. Kicsit olyan volt ez nekem mindig, mintha egy programfrissítést végeztem volna az agyamon.

Lehet, hogy ezt sokan nem merik bevallani, de én azt gondolom, hogy lehet beszélni erről is. Az egyik félelmem a gyermekvállalás előtt az volt, hogy vajon lehet-e még bulizni, koncertekre járni akkor is, ha már gyerekeim vannak. Most már tudom, hogy igen.

Minden csak szervezés kérdése

Amikor a pocakodba új lakó költözik, a figyelmed és energiáid jelentős része rá koncentrálódik. Nagyon fontos, hogy odafigyelj arra, hogy mit csinálsz, mit eszel, hogy milyen levegőt szívsz, és milyen mozgást végzel. Igen, elkerülhetetlen az önismeret, ráadásul nem véletlenül hívják más állapotnak. Szinte újra kell ”tanulnod”, hogy mire hogyan vagy képes, illetve, hogy mi esik jól. A szülészorvosom viszont folyamatosan hangsúlyozta, hogy azt csináljak, ami jól esik, mert úgyis érezni fogom, hogy mire van szükségem. És ha egy kismama jól érzi magát, ennél jobbat nem is tehet a babájával, aki minden rezzenést, érzelmet és érzést észlel odabent.

Nyilván az ember elhagyja a káros szokásait – jobb esetben még azelőtt, hogy teherbe esne –, de egyébként fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. A lazítás pedig különösen jelentős szerepet tölt be ilyenkor. Az orvosom sokszor ismételgette, a lehető legrosszabb, ami egy magzattal történhet, ha az anyukája ideges, feszült, frusztrált. Engem a zene és a séta lazít el a leginkább, ezért ezeket a szokásaimat nagyon is kiéltem a terhesség alatt. Több koncerten is voltam, még egy rockkoncerten is 6 hónapos állapotban, és hidd el, ha nem állsz a hangfalhoz közel, nem fogyasztasz alkoholt, nem dohányzol, és nem ugrálsz nagyon, akkor ez a program valójában még a kicsinek is jót tesz.

Az első 3 évben

A legtöbb anyuka és apuka szerintem a gyermekének első hat hónapjában semmi másra nem vágyik, mint arra, hogy egyszer végre jól kialudja magát. Nem éppen a bulizgatás az, ami az életünkből hiányzik. Meg kell szokjuk az új családtagot, az új életmódot – főként, ha az első gyermek érkezett hozzánk – és olyan sok energiára és figyelemre van szüksége a csecsemőnek, hogy emellett szinte semmire sem jut idő. Ha még a testvérei is kicsik, akkor pláne igazán leterheltek vagyunk, mert még a tesóknak is segíteni kell, hogy jól kialakuljon a család bővített verziója. A figyelmünk és a gondolataink folyton a pici körül forognak, és talán még akkor sem érezzük jól magunkat nélküle, ha ”kimenőt” kapunk. És ez így van jól. 

Egyéves korától már előfordulhat, hogy külön is töltünk jelentősebb időt, ha bölcsödébe jár vagy amikor a nagyszülők, esetleg más segítők vigyáznak rá, és ekkor kezdődik el egy új szakasza az életünknek, amikor anyaként, apaként újra elkezdjük keresni önmagunkat, és több figyelmünk juthat arra, hogy milyen dolgok fontosak még számunkra. Olyan dolgok, amelyekkel egésznek érezhetjük magunkat. Párkapcsolat, munka, barátok, sport, énidő. Ekkor már a programjainkat is úgy szervezzük, hogy beleférjenek mások is az életünkbe. Fontos is lenne – ha esetleg ezen még nem gondolkodtál el -, hogy tegyél azért, hogy olykor ki tudj kapcsolódni. Mert ez nem megy magától, ez nem történik meg csak úgy, ehhez bizony akarni kell és logisztikázni, viszont nagyon megéri. Rengeteg kutatás bizonyította már, hogy azok a gyermekek, akiknek a szülei engedik őket mások társaságában is lenni, és ezáltal magukra is időt tudnak szánni, kiegyensúlyozottabbak lesznek és önállóbbak.

Nagyon szereted a gyermekedet vagy gyermekeidet, ahogy én is az enyémet, de biztos vagyok benne, hogy még harmonikusabb lehet a kapcsolatotok, ha olykor kikapcsolódsz, ha a feszültséget levezeted, ha kiengeded kicsit a gőzt, és nem csak szülői szerepedet éled meg. Pár óra távolság után több türelemmel és nagyobb lendülettel tudtok újra és újra egymásra találni. Az sem elhanyagolandó megállapítás, hogy azok a gyerekek stabilabb lelkiállapotúak és magabiztosabbak, akiket a szüleik néha másokra bíznak, és a letelt idővel viszont időben és ígéretüknek megfelelően megjelennek újra. Ezzel tanítod meg a gyermeknek, hogy bízhat benned, és az önbizalmát is növeled azáltal, hogy anya és apa társaságán kívül is ”meg tud állni a lábán”.

Mi a helyzet a lelkiismeret-furdalással?

Nem kell mindig a gyermektől messze menni ahhoz, hogy jusson idő magadra! Ha olyan programot tudsz szervezni magadnak, amely mellett párhuzamosan foglalkozik valaki a kicsinyeddel, akkor még láthatod is őt, miközben te kicsit lazítasz. Ebben segíthetnek neked nagyszülők, barátok, bébiszitterek vagy animátorok, a lényeg, hogy találd meg azt, ami téged kikapcsol.

Ha el tudod magadat engedni úgy is, hogy nem vagytok egy helyszínen, akkor viszont azt tanácsolom, hogy olyan személyre bízd a gyermeked, akiben megbízol, és azután engedd el egy kicsit. Annak nincs értelme, hogy a külön töltött időben a körmödet rágd, hogy vajon éppen mi lehet a gyermekkel, esetleg önmarcangolásba kezdj amiatt mert el merted engedni, és nélküle is jól érzed magadat. Bizonyára értesíteni fognak téged, ha korábban lenne rád szükség.

Igenis, van jogod ahhoz, hogy szórakozz, és olyan programot válasz, ami nem gyereknek való, hiszen te felnőtt vagy. Ha az életedet teljesen a gyermekeid köré fonod, ha magadra nem szánsz időt, előbb vagy utóbb besokallsz, és erre még a párkapcsolatod is rámehet, a baráti kapcsolataid is elhalványulhatnak, sőt a gyerkőccel való kapcsolatod is megromolhat. Ugyanis frusztrálttá válhatsz, és még utálat is kialakulhat egy olyan rabságban való érzettől, amit egyébként senki sem várt el tőled, hanem magadnak építetted a börtönödet. Megéri?

Képzeld, másoknak is vannak gyerekei! És mások is szívesen töltenének időt felnőtt társaságban is. Szervezz olyan bulit, amelyre kisgyerekes szülőket hívsz meg, így ameddig a felnőttek beszélgetnek, a gyerekek együtt játszhatnak. Nyilvánvaló, hogy az ember szülőként nem fogyaszt mértéktelenül alkoholt – vagy akár nem is fogyaszt, hogy ha baj van, készenlétben álljon -, nem tesz olyasmiket, amely a gyermek fizikumára vagy lelkére káros lenne, és nem viszi a gyereket olyan helyre, amely neki nem való. De együtt is lehet kikapcsolódni, vagy a nagyszülőket is meg lehet kérni arra, hogy vigyázzanak egy picit a csemetékre, ők ráadásul még örülni is fognak, hogy unokázhatnak. 

Szilveszteri buli a gyerekekkel

A baráti társaságunkban kisebb megdöbbenést váltottunk ki 1 hónappal ezelőtt, amikor megkérdeztük őket, hogy mit csinálnak szilveszterkor. Sokan hümmögtek és arról motyogtak, hogy remélik, hogy tud valaki vigyázni a kisebb gyermekeikre. Amikor aztán mondtuk nekik, hogy mi szilveszteri házi bulit szervezünk, és nagyon örülnénk, ha a gyerekeiket is elhoznák, hogy a mi ötévesünknek legyenek játszópajtásai, őszinte lelkes mosoly ült ki az arcukra némi megdöbbenéssel. „Komolyan?” – kérdezték többen is. „Igen. Komolyan, és nagyon jó lesz, mert van hol aludnia a kicsiknek, és amikor elaludtak, a felnőttek még tovább bulizhatnak.” – magyaráztuk mosolyogva. Csak egy kis szervezés kellett, és rengeteg boldog szülőpáros jelezte részvételét. A kisfiammal pedig izgatottan készülünk, sütiket és szendvicseket csinálunk. Együtt vettük meg a díszeket és trombitákat, 3 hete várja már a szilveszteri estét. 

A szilveszter remek alkalom arra, hogy áthívj pár barátot még akkor is, ha veled vannak otthon a kismanók. Bevonhatod őket is az ünneplésbe, és ha ahhoz még túl kicsik, hogy megvárják az éjfélt, akkor is élvezni fogják a bulit. A gyermekvállalásnak nem szabadna olyasmivé válnia, amelytől elveszíted önmagadat vagy lemondasz minden vágyadról. Az lenne ideális, ha inkább többnek éreznéd magadat, és ráébrednél, hogy te ugyanaz az ember vagy, mint a gyerkőcök érkezése előtt, csupán kiegészült a létezésed egy újabb dimenzióval, amellyel még inkább teljes lehet az életed.