Az elvált szülők gyerekének is joga van szeretni mindkét szülőjét!

A gyermek fejlődésében a biztos pontok jelentik azokat a fogaskerekeket, amelyektől az a gépezet jól tud működni, és ha ezekről a biztos pontokról beszélünk, akkor a szülőkre célzunk. Habár egy háromlábú szék nem stabil, a két lábú pedig végképp, egy gyermek életében mégis a két szülő az, akiknek partnerként kell viselkedniük ahhoz, hogy a gyermek semmiben sem szenvedjen hiányt.
Előfordul sajnos, hogy porszem kerül a gépezetbe, át kell dolgozni és egyes alkatrészek már nem funkcionálnak együtt úgy, ahogy az korábban bevált. Ilyenkor jön a karbantartás, az olajcsere, és végül az alkatrész cseréje.

A család egy gépezet - hogy tartsuk a korábban felvett vonalat-, ahol, ha belép egy rendszerhiba, az az üzemeltetőt, sőt az egész üzemet érinti. Ha a két szülő közt megfeszül a levegő, akár egy drótkötél, könnyen lehet, hogy a gyermek lesz a kötéltáncos. Legyen bármilyen kicsi is az a gyermek, megérzi, ha az édesanyja és édesapja között már nem azok az érzelmi rezgések mozognak, mint korábban. Az orvosolhatatlan helyzetek, a mérgező konfliktusok, a távolság és az ezzel egyidejűleg beékelt papírmunka – azaz a válás, nem minden esetben menekülés, hisz gyakran ez az egyetlen ésszerű megoldás.

Bizony, sokszor nem előremutató és nem konstruktív kötni az ebet a karóhoz, ragaszkodni egy olyan kötelékhez, ami már lélekben megszakadt. Vannak azok a szülők, akik még tudnak jól együttműködni, de a kapcsolat a szülői felelősségek megosztásában merül ki, és megszűntek létezni egymásnak, mint férj és feleség. Az embernek azonban szüksége lenne párra, de legalábbis nőnek vagy férfinak éreznie magát akár magányosan is, így ilyenkor a gyermek  csak akkor kaphatja vissza azt az édesanyát és édesapát, aki kiegyensúlyozott, boldog és elégedett, ha szüleik nem élnek együtt.

Önmarcangolás helyett új élet

Miután elválnak a szülők, a gyermek előtt új élethelyzetek körvonalazódnak, amik új szokásokat is hoznak, és új rendszert igényelnek. Kéthetente „otthont” vált, karácsonykor még lélekben anyunál van, testben már apu felé tart. Új helyszínek, új emberek kerülnek be a csemete életébe, és ez lehet vidám és ésszerű folyamat is. A gyerek boldogabb két szülővel, akik külön vannak, mint egy szülőpárral, akik képtelenek kijönni egymással.

A legfontosabb lépés az elfogadás. El kell fogadni a változást, mert így is úgy is változás jön. Ha pedig muszáj, akkor a jó dolgokra érdemes fókuszálni. Kevés szülő képzeli bele magát a gyermeke helyzetébe, sajnos sokan beleragadnak az önsajnálatba, amitől egyébként senki sem lesz jól. Ha meghoztuk a döntést, fel kell vállalni! Mindkét félen múlt, hogy ide jutottak, így a jövő is mindkét szülő felelősségvállalásától függ. Ha gyermekünk előtt szidjuk a másik felet, csupán fájdalmat okozunk valakinek, akit nagyon szeretünk, és elvileg jó életet szánunk neki. Fontos megérteni, hogy a gyermeknek semmi köze ahhoz, hogyan vészelik át a szülők a válás folyamatát, nem tehet róla és ellene sem, így nem érdemes belerángatni az érzelmi drámába. Ha igazán jót akarunk gyermekünknek, akkor hagyjuk, hogy megismerhesse a szüleit, és maga dönthesse el, hogy kivel milyen kapcsolatot épít. Talán vannak dolgok, amelyekről azt hisszük, mi jobban csináljuk, mint a volt házastársunk, de gondoljunk csak bele, hogy ő vajon nem tudna minket semmiben sem kritizálni? Az ítélkezés, az uszítás és a harag táplálása a lehető legrosszabb, amit tehetünk a gyerekkel. Testi-lelki betegségek alapja ez, és komolyan befolyásolja a felnőttkorra kifejlődő személyiséget is.