Anyósom rajtakapott, ahogy a vécéjüket takarítom...

Amikor úgy 15 éve bekerültem a férjem családjába és az első pár alkalommal elvitt a szülői házba, kicsit furcsálltam, hogy budapesti mércével nézve bár jó környéken, szép, viszonylag nagy családi házban laknak a leendő anyósék, a házuk belül mégis olyan, mintha minden, ami benne van, egy időhurok miatt a 90-es években rekedt volna.
Ugyan az évek alatt sikerült megértenem, hogy anyósomék kissé tényleg a múltban rekedtek és nehezen engednek el dolgokat, a másik oldal, – például, hogy ő maga mindig a legújabb divatnak megfelelően, kimondottan csinos öltözködik –, még ma is túl kontrasztosnak hat számomra.

De rövid bevezető után rögtön a tárgyra is térek: az a helyzet, hogy azt a bazi nagy házat egyszerűen nem tudják tisztán tartani. Ezt így láttam 15 évvel ezelőtt is és így látom ma is, a különbség csak az, hogy míg korábban csak 1-1 ritka alkalom adódott, hogy náluk töltöttük az éjszakát, mostanában a három és öt éves gyerekeink egyre többször kérik, hogy náluk alhassanak: egyedül, vagy akár velünk együtt.

Nálam pedig egyre többször „veri ki a biztosítékot” a ragadós konyhapult (oké, lehet, hogy rossz a szemük és nem látják, amit én...de a törlőkendő azért végig tud siklani azon a pulton), a fürdőtálca nem éppen makulátlan fugája, arról a temérdek mennyiségű macskaszőrről nem is beszélve, amit Tigris, a vörös szőrű, imádott kandúrjuk hullajt el szinte bárhol a térben.

Talán finnyás vagyok, talán túlontúl szeretem a rendet, talán rám lehet sütni a tisztaságmániás jelzőt, én mégsem vagyok képes megbarátkozni például azzal, hogy az imént említett négylábú szőre néha bizony még a vasárnapi ebédből is kikandikál.

Így történik meg újra és újra, hogy amikor náluk vagyunk, én bizony stikában végigtörlöm a pultokat, néha még az emeletre vezető lépcső korlátját is, „lerolnizom” a frissen felhúzott ágyneműt (igen, viszek magammal a macskaszőr ellen) és rendre kifertőtlenítem a vécéket, amire én, vagy a gyerekeim ráülünk.

Nemrég azonban mondhatni lebuktam: nem zártam ugyanis magamra az ajtót az emeleti fürdőszobában és már javában járt a kezemben a fertőtlenítő spray és a vécékefe, amikor anyósom rám nyitott. A „Te takarítod a vécét?” hangos kérdésre elsőre hirtelen összerezzentem, majd némi kegyes hazugságot megengedve magamnak azzal palástoltam a helyzetet, hogy egy kisebb „alvázi problémával” küszködök és azért fertőtlenítek, nehogy valaki elkapja tőlem.

Talán bugyuta terelés és talán gyávaság részemről, hogy nem mondom el neki az igazat, de egyébként nagyon jó a viszonyunk és nem szeretném megsérteni. A férjemmel is beszéltem már erről, most épp azt fontolgatjuk, hogy hogyan javasoljuk nekik egy takarító felfogadását. Ő azt mondta, hogy legrosszabb esetben veszünk nekik karácsonyra, vagy húsvétra egy robotporszívót, a többi „piszkos munkát” pedig ezentúl szívesen megosztja majd velem...ha nagyon muszáj.