A világ legrosszabb szülei?

Mert hát nyilván mi is bakizunk nagyokat a gyereknevelés terén, de ennyire nyilvánvaló hülyeségeket, ennyire nyilvánvaló nemtörődömséget  normális szülőnek eszébe nem jutna tenni. Mikor lehet rásütni a „világ legrosszabb szülője” címet valakire? Nos, a következő képek láttán biztosan állítjuk: akkor, amikor ilyen az eszükbe jut és még meg is csinálják.

Persze, állíthatjuk, hogy vékony a jég a normális és az abnormális szülői viselkedés között. De ha még fel is hívják erre a figyelmet, akkor nincs mentség.

Nem az a baj, ha a szülőpár saját magára is szakít időt. Nem is az, ha közben biztos helyen akarják tudni a gyereket… De az asztal alá tenni a gyereket – gondolom azért, hogy mégiscsak szem előtt legyen -, na az gáz.

A gyerek biztonságára azért általában mindenki odafigyel. Ám nem mindegy, hogy milyen biztonsági felszerelést használunk – nem, egy műanyag gyerekszék nem helyettesítheti a biciklire szerelhető biztonsági ülést.

Nyilván nem baj, ha szülőként sem hanyagoljuk a sportokat, ezzel is példát mutatva a gyereknek. De ha lehet, ne így!

Digitális korunkban szinte mindenkinek ott figyel a táskájában, zsebében vagy a fülére tapadva a mobiltelefon. Ez már önmagában is kicsit vicces vagy szomorú, de ha még akkor sem képes valaki eldobni-letenni, ha a gyerek kiborul az általa tologatott kocsiból, arra már szavaink sincsenek.

Normál esetben fontos cél, hogy a gyerek segítsen a háztartásban, legyenek önálló feladatai, netán a bevásárlás során könnyítse meg a szülők dolgát azzal, hogy ezt-azt betesz a kosárba – már ha kérik. De létra helyett használni a kölköt, hogy a felső polcról is le tudjuk kapni az akciós portékát, nem vicces.

Fontos, hogy a gyereket mindig biztonságos helyen tudjuk, ha épp dolgunk van a háztartásban. De vajon a nintendozás annyira fontos tevékenység lenne, hogy a gyereknek addig feltétlen háttérbe kell szorulnia? És ha így is van, biztos, hogy erre az a legmegfelelőbb, ha egy átlátszó műanyag dobozzal borítjuk le?

Már csak azért is át kell ezt gondolni, mert minden családban fontos a minőségi együttlét. Például a közös kirándulások. Motorral mondjuk alapból kicsit necces gyerekkel nekiindulni, de ha még a gyerek szállítását is az oldaldobozban oldjuk meg, akkor duplán az. Igaz, pihepuha takaróval ki lett bélelve, de akkor is.

Persze, lehetne ennél rosszabb példákat is mutatni. De hasonlóakat láttatok már eddigi pályafutásotok során? El tudtok menni egy ilyen mellett szó nélkül?