Picik & kicsik

A szülők, akik úgy döntöttek, szabályok nélkül nevelik a gyerekeiket: “Azt akarjuk, hogy boldogok legyenek”

Nagy Britanniában egyre több szülő dönt úgy, hogy eltér a megszokott normáktól a gyereknevelés tekintetében, és próbál ki valami teljesen újat. Egyre több szülő dönt úgy, hogy nem küldi iskolába a gyerekeit, ehelyett teljes szabadságot biztosítanak nekik, szabályok nélkül: nincs meghatározott lefekvési idő, korán kelés vagy bármilyen napirend, amihez alkalmazkodniuk kellene. De vajon ezzel az életmóddal valóban boldogabb és önállóbb gyerekeket nevelnek? Vagy veszélyes játékot űznek a gyerekek jövőjével?

Mit jelent a tökéletesen szabad gyerekkor ezek szerint a szülők szerint? „Függetlenséget, szabadságot, azt, hogy a saját fejükkel gondolkodhatnak.” – mondja Lewis, az egyik apuka, aki ezt az elvet követi a gyereknevelésben.

Gemma és Lewis hét gyerek szülei, és egyiküket sem nevelték a szabályok betartására, sőt, iskolába sem íratták be őket. A család élete nem követ semmilyen meghatározott struktúrát, a gyerekek tulajdonképpen azt csinálnak, amit csak akarnak, amikor csak kedvük tartja.

A Rawnsley család élete gyakorlatilag csupa játék és szórakozás. A szülők felváltva maradnak otthon a gyerekekkel, Gemma fodrász, és gyakran fogadja otthon a vendégeit, amikor pedig ő nincs otthon, a séfként dolgozó Lewis marad otthon. A gyerekek gyakran még éjjel 11 körül is fent vannak, és éppen fagylaltot vacsoráznak, mert ahhoz van kedvük, a szülők pedig nem szólnak rájuk.

A 12 éves Finlay Rawnsley azonban szereti a rendet és a rendszert, és az utóbbi időben elgondolkodott azon is, hogy iskolába járjon

„Úgy érzem, hogy elvesztegetem a napot, ha későn ébredek, és amikor házi feladatot végzek, büszke vagyok magamra, mert úgy érzem, hogy elértem valamit.” – mondja. Finlay bejelentése után a nővére, Skye, is úgy döntött, hogy ki akarja próbálni az iskolát, és bár a szülők nem örültek, és aggódtak értük, természetesen megengedték nekik, hiszen semmit nem tiltanak meg a gyerekeknek. Három napos próbaidőszak után azonban mindkét testvér úgy döntött, hogy az iskola mégsem nekik való, és szívesebben élik a megszokott életüket.

De más családok is vannak, ahol a szabálynélküliség uralkodik. Jenna háromgyerekes édesanya, és mivel a férje nagyrészt távol van otthonról a munkája miatt, egyedül hozza meg a legtöbb döntést. Azt mondja, csak azt szeretné, ha három fia szeretve és biztonságban érezné magát, a többi pedig nagyjából rajtuk múlik, Jenna nem tilt meg nekik semmit.

A 13 éves Archie 6 éve nem jár iskolába, mert Jenna úgy látta, hogy nem boldog. A fiú zsonglőrködik és dobol, de nehézséget okoz neki az írás és az olvasás. A gyerekek nagyapja konzervatívabb, aggódik amiatt, hogy a fiúk nem részesülnek hagyományos oktatásban, és még egy magántanárt is fizet, hogy foglalkozzon Archie-val. A magánórákat azonban valószínűleg fel kell majd függeszteni egy időre, mert Jenna úgy tervezi, hogy hosszabb vakációra indulnak a gyerekekkel Nagy-Britanniában és talán Európában is.

Vicky és Mike, akik szintén 3 gyereket nevelnek, még csak körülbelül egy éve kísérleteznek ezzel a nevelési módszerrel, és nemrég kivették 7 éves lányukat, Jessicát, az iskolából. Az ő esetükben Mike, aki korábban katona volt, kezdetben kételkedett benne, hogy a szabálymentesség működhet, de mostanra úgy tűnik, ő is megbarátkozott a gondolattal, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy Jessica kedvtelésből lilára festi a haját.

„Szerintem végső soron csak azt akarod, hogy a gyerekek boldogok legyenek, bármihez is kezdenek – akár úgy döntenek, hogy egy szupermarketben dolgoznak, akár egyetemre mennek.” – mondja az édesapa.