A szülői érintés befolyásolja a gyermekek agyának fejlődését
Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy egy kisbaba emocionális fejlődésére óriási (ha nem a legnagyobb) hatással van a szülei érintése, azonban friss kutatások szerint, az agyunkban lezajló érési folyamatokat is erőteljesen befolyásolja az anyával/apával való fizikai kontaktus gyakorisága.
Nem csak az emberek között, de bizony az állatvilágban is kiemelkedő jelentősége van a szülő-gyermek kapcsolatban, illetve az érzelmek kifejezésében az érintésnek; a kommunikáció egyik legkifejezőbb formája ez.
A kisbabáknak legalább olyan fontos a szülői szeretet fizikai megnyilvánulása, a fizikai kontaktus, mint maga a táplálkozás, ha nagyon drasztikusak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, hogy a csecsemők belehalnak a szeretethiányba.
Az ’50-es években még csak majmokon végeztek kísérleteket arra vonatkozólag, hogy milyen befolyással van valójában az érintés (vagy az érintés hiánya) a pszichéjükre, azonban az elmúlt években ennek folytatásaképpen német és szingapúri kutatók arra kerestek bizonyítékot, hogy a sok ölelés, testi érintkezés esetleg mérhető módon is befolyásolja-e az agyunk fejlődését.
A vizsgálatba öt év körüli gyermekeket és anyjukat vonták be, megkérték a kicsiket, hogy játszanak mobiltelefonos játékkal tíz percig, és közben számolták, hogy az anyjuk hányszor érinti meg őket, és ők viszont. Majd az agyukról készült képek alapján azt állapították meg, hogy bizony azoknak a lurkóknak, akik több fizikai kontaktusban részesültek, fejlettebb volt az agyuknak azon része, ami a szociális viselkedésünkért felelős.
Ez a megfigyelés természetesen csak töredéke annak a kiterjedt szakirodalomnak, ami a témában felgyülemlett az utóbbi évtizedekben, de mégis igen nehéz bizonyítani a jelenség ellenkezőjét (hogy mennyire marad fejletlen szociálisan egy gyermek, ha elhanyagolják a fizikai érintkezést), hiszen nem végezhetnek olyan kísérleteket, melyekben teljesen megvonják az alanyoktól a szülői törődést, de dr. Shirmer, szingapúri pszichológus szerint, állatok esetében ez már bizonyított.
A jelenség magyarázata abban rejlik, hogy az érintés a bőrön át az ingerületszállító idegrostokon keresztül jut el az agyba, és ugyanezen idegrostok kerülnek bevonásra szociális helyzetekben is; így felelősek az agy szociális területeinek fejlődéséért is. Ezen idegek nagy része a háton található és érintésre fontos hormonok termelődését stimulálják az agyban.
Bár kifejezetten fontos a kicsik számára a szülői „simogatás”, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy nem csak a gyermekek fejlődésére van pozitív hatással egy-egy kedves érintés, hiszen ez a folyamat nem áll le páréves korban; hanem egészen idős korunkig tart. Ölelgessük hát sokat szeretteinket!
Plézer Panna, 2018. május 24.
