A mentálisan erős gyerekek szülei ezt a 6 dolgot nem csinálják

A lelki egyensúlyt valamiféle középút követésének eredményeként lehetne definiálni, ami nemtől független és mentes az érzéketlenégtől, merevségtől, keménységtől, de az emóciók elfojtását sem jelenti. A mentális erő hasonlóan a testünk más részeinek erejéhez, egyfajta izomerőként is felfogható, amit folyton edzeni, fejleszteni kell. A mentális erő segít a gyerkőcöknek túljutni az akadályokon, felállni egy-egy kudarc után és haladni tovább az úton, a céljaik felé. Ahhoz pedig, hogy kialakítsuk ezt a lelki stabilitást gyermekünkben, feltétlen meg kell szabadulnunk az alábbi 6, igen népszerű nevelési szokástól.

Ettől a 6 népszerű nevelési szokástól szabadulj meg

1. Ne erősítsd az áldozat-szerepet a gyermekedben, és az önsajnálatot. Kihagyni egy gólt a focimeccsen vagy megbukni egy vizsgán; nem a világ vége. Mindannyiunkkal megtörténik, sőt, ugye „csak az hibázik, aki dolgozik” – tartja a mondás, tehát a kudarcok is az élet (fontos!) részei. Tanítsd meg a lurkód, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket úgy, hogy a maga hasznára fordítsa a konklúziókat.
2. A bűntudat igenis létező érzelem, olykor mindannyian szembesülünk vele, tehát nem kell elkerülni azt. De azért azt se hagyjuk, hogy túlságosan maga alá gyűrjön és a befolyása alatt hozzunk meg torz döntéseket. Ne a lelkiismeret furdalás miatt barátkozzon a kicsi valakivel, vagy ne mások szeretetének kiharcolásáért tegyen meg dolgokat; mint ahogy felelős szülőként te sem engedsz vele (és másokkal) kapcsolatban ilyen befolyásoltságnak.
3. Tudjuk, hogy ez nehéz: de nem a te gyereked az univerzum középpontja, nem körülötte forog a világ! Ha valakit egész gyerekkorában kiszolgálnak, érthető, hogy felnőttként is teljesen természetesnek veszi, hogy mindig lesz körülötte valaki, aki mindezt megteszi érte. A helyett, hogy folyton azt vizslatná a pici, hogy mit kaphat a környezetétől, próbáljuk meg arra tanítani, hogy azt lesse, ő miben segíthet másoknak.
4. Ne hagyd, hogy a félelem (féltés) győzzön a nevelés során. Persze, sokkal egyszerűbb úgy nevelni a csemeténket, hogy „semmit sem szabad” és egész nap egy védett burokban játsszon szépen a játékaival, de akkor mi lesz a kísérletezéssel? A világ felfedezésével? És a későbbikben vajon mennyire mer majd az így felnövekvő kisember a komfortzónáján túllépni? Mutasd meg a lukódnak, hogy a félelmek leküzdésének legjobb módja, szembe nézni azokkal. Legyen szó egy magas falról vagy egy ijesztő dologról; Te fogod a kezét és együtt szembe szálltok vele.
5. A gyerkőcöt teljesen egyenrangúként kell kezelni – sokan erre esküsznek. Szerintünk viszont ez akkora terhet róhat a kicsire, amire még nincsen felkészülve, nincs azon a mentális fejlettségi szinten. Igenis lesznek olyan helyzetek az életben, amikor nem ő fog dönteni, nem az ő akarata szerint fognak történni az események, és meg kell tennie olyan dolgokat is, amiket nem szeretne. Mindig a korához mért súlyú döntések meghozatalát engedjük meg neki. Azonban az is fontos, hogy elmagyarázzuk neki, ha épp valamivel nem ért egyet, miért kell mégis megtenni – vagy miért nem teheti azt, amit szeretne az adott helyzetben (például mert balesetveszélyes: fejtsük ki azt is, hogy mi fog történni, ha mégis megteszi!).
6. Ne akard, hogy mindenben tökéletes, kiemelkedő legyen a fiad vagy a lányod! Persze, fontos megmutatni a csemeténknek, hogy adott helyzetben mi a tökéletes megoldás, mit érhet el, de elvárni tőle, hogy azt teljesítse is, nem a helyes út. Azok a gyerekek, akiket úgy neveltek, hogy önmagukból próbálják kihozni a legtöbbet, ne pedig mindenben elsők akarjanak lenni, sokkal kevésbé függenek mások véleményétől; az önértékelésük szintje nem azon múlik, hogy a környezetük mennyire tartja őket.