A kisbabád nyilván azért sír, mert szemétkedni akar veled!
Üvöltés: ebben verhetetlenek a csecsemők. Nevezhetnénk sírásnak, de egy bizonyos decibelszint után minden kétséget kizáróan üvöltésről beszélünk. És sokszor még a legősibb anyai ösztön se elég ahhoz, hogy az elsődleges reakciónk erre a "szegény baba, most neki a legrosszabb" legyen.
Az, hogy felmegy az agyvized, és rettenetesen frusztrált leszel a gyereksírástól, nem azt jelenti, hogy rossz ember vagy. Hiszen természetes testi reakció, hogy ettől megnövekszik a kortizol szinted - azaz a stresszhormon elárasztja az agyadat. De mivel kettőtök közül te vagy a felnőtt, tudnod kell ezt a frusztrációdat visszafogni, és nem ráüvölteni a gyerekre:
"Miért nem hallgatsz már el???"
Ehhez képest minap élőben nézhettem végig a postán, ahogy egy anyuka az alábbi módon próbálta két hónaposnál nem idősebb gyerekét rávenni arra, hogy ne sírjon:
- "Hagyd már abba!"
- "Fejezd már be!"
- A feladószelvények asztalra csapkodásával.
- Toll elhajításával.
- Postáról kirohanással - egy "Miért nem tudod már befogni végre???" mondat közepette.
Éppen csak egy bazmeg hiányzott a mondat végéről... Félreértés ne essék: 2-3 hónappal ezelőtt még engem is halálra tudott frusztrálni, mikor a lányom nekiállt üvölteni nyilvános helyen, de még a legdurvább helyzetben is tudtam: csak a saját helyzetemen rontok, ha hagyom, hogy eldurranjon az agyam.
Gondolj csak bele: rád az nyugtatólag hatna, ha valaki arcon üvöltene, amikor ki vagy borulva? Na, ugye? Akkor te miért így csinálod? Oké, tudom, hogy vannak napok, mikor kevésbé bírja az ember lánya cérnával, de ismétlem: a gyerek nem azért üvölt, mert szemétkedni szeretne veled.
Tudom, hogy ezzel nem találom fel a spanyol viaszt, de az alábbi apróságokon sok múlhat, amikor előáll a kritikus helyzet: öleld magadhoz, ringasd és közben olyanokat mondogass, hogy "Minden rendben van.", ne olyat, hogy „Nincs semmi baj.", mert abban három negatív kifejezés is van. Hidd el, ha pár percig ilyenkor mindent eldobva a babára koncentrálsz, és nem feladószelvény kitöltés közben próbálod megnyugtatni, akkor "előbb szabadulsz". Mert ha a gyerek nagyon belepörgeti magát a sírásba, se a szelvényeket nem fogod tudni kitölteni, se a gyereket nem fogod egykönnyen elcsendesíteni.
A baba sírásának típusai
Egyébként az első pár hónap után szerintem azért rá lehet jönni, hogy miért sír a baba. Szépen összecsiszolódik anya és gyermeke - de ha vannak kétségek, a szakirodalom szerint ezek a legárulkodóbb jelek a sírások miértjét illetően:
- Éhes: a baba ilyenkor rövid, ismétlődő szakaszokban sír, kis szünetekkel. Árulkodó jel, hogy a sírásban az "n" hangot fedezheted fel: ez a nyelv szájpadláshoz való érintése miatt van, ami a szopási reflexből indul ki.
- Álmos: általában nyafogásból indul, de mindenképpen hosszú, kerek szájjal formált hangokba torkollik. Ha a baba dörzsöli a szemét vagy arcocskáját, akkor pedig egyértelmű, hogy elfáradt, aludna már.
- Fáj valamije: ezt a típusú sírás többféle lehet, egészen a hangos, sikításhoz hasonlótól a monoton középhangos dünnyögésig. Ha nem marad abba, vagy, ha nem lehet a kicsit megnyugtatni, érdemes orvoshoz fordulni!
- Tele a pelus: csendesebb sírással kezdődik, közben kapálózik a baba, a hasához húzogatja a lábait, forgolódik, emelgeti a popsiját.
- Figyelemre vágyik: ez nem is olyan igazi sírás, hanem inkább "höhözésre" és kiáltozásra hasonlít. Ha reagálunk rá, hamar abbahagyja a poronty.
A cikk forrása: she.hu
Radakovics Viki, 2017. szeptember 13.
