A kevesebb néha több Karácsonykor is!
Őszintén csodálom azokat a családokat, akik képesek változtatni a régi sémákon, ha azok nem működnek. Elhagyni idejét múlt, inkább terhes szokásokat, és alkalmazkodva a család jelenlegi élethelyzetéhez, kialakítani új hagyományokat.
"A karácsony már nem a szeretet, ha nem inkább a has ünnepe." Ezt a mondatot egy barátnőm anyukájától hallottam néhány éve. Azóta figyelem ebből az aspektusból a Karácsonyt, és a hozzá vezető adventi időszakot.
Olyan mennyiségben zúdulnak az elvárások, hogy ember legyen a talpán, aki nem csúszik el az említett irányba.
Azt hiszem, mindenkiben él egy kép az ideális készülődésről, és ünnepről. Mindenki szeretné átélni a csodát, vagy azért, mert már gyerekként megadatott neki, vagy azért, mert éppen ez hiányzott.
Ez a kép táplálkozhat a gyermekkorban átélt élményekből, hagyományokból, a más családoknál tapasztaltakból, könyvekből, filmekből. Nekem is van egy ilyen látomásom, amit évek óta dédelgetek. A körülöttem élőknek is. Csakhogy, ezek az elképzelések egymástól különböznek... :)
Még a párkapcsolati tanácsadásokon is kivétel nélkül felmerül az év utolsó két hete, mint az egyik konfliktusforrás. Nagy a feszültség az év végi hajrá miatt a munkahelyeken, az iskolákban. Ehhez társulnak a megoldatlan, kibeszéletlen családi konfliktusok, amelyek hátterében sokszor hosszú évek óta dédelgetett sérelmek, vagy félre értések húzódnak.
Mióta külön élnek a generációk, és sok a válás még sokkal bonyolultabbá vált az egész.
Nincs idő ráhangolódni, nincs idő megbeszélni, ki mit szeretne, kit mi foglalkoztat. Muszáj takarítani, muszáj főzni ipari mennyiségű ételt, muszáj sütni raklapnyi süteményt, muszáj vásárolni, gyakran erőn felül.
Mindenhová menni kell, és mindenhol enni kell. Ha nem, akkor sértődés van, és ugyebár ezt senki nem szeretné. De ezek a látogatások sokszor miről is szólnak? Felszínes beszélgetések, hiszen nincs idő elmerülni egy témában, mert sietni kell a roadshow következő állomására. Lássuk be, aki egész évben nem tudott 5 percet szánni a másikra, hogy meghallgassa, azzal nehéz hirtelen igazi beszélgetést folytatni. Maradnak a közhelypuffogtatások, vagy jobb esetben a nosztalgiázás. Elhangzanak a minden évben elmesélt családi sztorik egy jobb, egy élhetőbb világról stb.
Evés-ivás, tekintet nélkül arra kívánja valaki, vagy sem. Olyat is tapasztaltam, hogy a háziasszony le sem ül a terített asztal mellé, sőt neki nincs is terítve, mert folyamatosan felszolgál, egyedül. Természetesen, ezzel sincs semmi gond abban az esetben, ha ez a senkit sem zavar, beleértve a háziasszonyt is. A karácsonyi menü maradékának sorsa: fagyasztó, vigyétek el, sebaj, újévkor is ezt esszük.
Ajándékok, zömében totálisan felesleges, és semmitmondó tárgyak. Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyivel jobban jártunk volna mindannyian, ha az ajándék beszerzésére fordított időt inkább arra szánjuk, hogy felhívjuk egymást.
A legnagyobb kedvencem: "Muszáj neki venni valamit x forintért! Miért? Mert így szokás!"
Félre értés ne essék, nagyon szeretem a Karácsonyt! Folyamatosan dolgozom azon, hogy ne csússzunk el a fent leírt irányba. De egy nagy családban sokan vagyunk, sok elképzeléssel, és elég erős a nyomás kívülről is.
Azt tapasztalom, hogy sok minden megváltozott körülöttünk, és néha éppen a lényeg veszik el. Számomra a nagy tanulság: A kevesebb néha több, különösen Karácsonykor! :)
A cikk elkészítésében segítségünkre volt:
Keresztúri-Tóth Kriszta
www.noatet.hu
www.egyutt-neveles.hu
