Picik & kicsik

A jó szülők 8 megunhatatlan aranyszabálya

Nem gondolnánk, hogy a következő sorok túl sok újdonságot tartogatnának egy gyakorló anya (vagy apa) számára, viszont abban szentül hiszünk, hogy létezik néhány olyan aranyszabály, amit időről időre fel kell elevenítenünk ahhoz, hogy gyermekünknek nap, mint nap a tőlünk telhető legtöbbet adjuk. Mi most ebben próbálunk meg segíteni, jelen cikkünk egy „memo”.

Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy hogyan lehetnél igazán odaadó, jó szülő? A legtöbben nem agyalunk ilyeneken, csak tesszük a dolgunkat; tesszük, amit az ösztöneink, az eszünk és a szívünk diktál, hiszen időnk sincsen folyamatosan felülvizsgálni a tetteinket, hogy éppen helyesen cselekedtünk-e.

Ha mégis létezne egy lista, ami alapján lecsekkolhatnánk, hogy mennyire teszünk meg mindent a lurkónkért, valahogy így nézne ki:

Fogd a kezét miden lépésnél, ne csak szavakkal mondd el, mit szeretnél kérni Tőle, hanem mutasd is meg Neki! Mi emberek arra vagyunk beprogramozva, hogy ellessünk másoktól dolgokat, lemásoljuk mások cselekedeteit, annak érdekében, hogy megértsük őket, és beilleszkedjünk a társadalomba. Légy olyan ember, amilyenné azt szeretnéd, hogy ő váljon, mutass Neki utat!
Tanítsd meg, hogyan fejezze, mutassa ki a szeretetét. A szeretetet nem lehet rosszul csinálni, nem lehet elrontani, vagy túlzásba vinni, csak a szeretet jegyében történő anyagi gondoskodás viheti el rossz, túlzó irányba a kapcsolatotokat. A szeretet kifejezése pedig pofon egyszerű: ölelés, együtt töltött idő, figyelő fülek.
Halmozd el gyermekeidet pozitív élményekkel, tanítsd meg Nekik, hogyan sajátítsák el a pozitív gondolkodást. A kisbabák kb. 100 milliárd agysejttel születnek, melyek között kezdetben viszonylag gyenge a kapcsolat. Ezek a sejtek alakítják a személyiségünket, határozzák meg gondolatainkat és tetteinket. A köztük lévő kapcsolatot az egyes cselekedetek ismétlése és begyakorlása, a megélt élmények mélyítik, ezért nagyon fontos, hogy milyen impulzusok érik a gyerkőcöt.
Nyújts mindig biztonságos, stabil bázist a fiadnak/lányodnak, hogy érezhesse, általad mindig védve van.
Nyílt és egyenes kommunikáció: ne csak Te viselkedj ekként Vele, hanem kérd meg rá, hogy tegyen így Ő is. Ha gyakran átismétled gyerkőcöddel, hamar meg fogja érteni, hogy nem számít, mi történik, vagy, hogy mit tesz, a lényeg, hogy legyen őszinte! Kérd meg, hogy mesélje el, mi történt aznap a bölcsiben/óvodában, és, hogy hogy érezte magát mindeközben. Ne adj tanácsokat, ne keress megoldásokat, csak hallgasd és tegyél fel olyan kérdéseket, amivel maga is tisztázhatja a benne rejlő emóciókat.
Emlékezzünk vissza a gyermekkorunkra, a szüleink viselkedésére, és vizsgáljuk felül a saját tetteinket. A legtöbben nem szeretnénk olyan szülők lenni, mint a saját apánk/anyánk volt. Még az igazán boldog gyermekkort megélő párok is megfogalmaznak néhány kritikát, amit máshogy csinálnának, mint az „őseik”, de persze mégis, amikor kinyitjuk a szánkat, szinte szóról szóra ugyanazok a kifejezések hagyják el azt… Emlékezz vissza a gyerekkorodra, hogy érezted magad, amikor a szüleiddel kerültél ugyanebbe a szituációba, és mit szerettél volna, mit tegyenek. Legyél tudatos és próbálj meg legközelebb úgy cselekedni, nem baj, ha nem jön össze elsőre!
Törődj a saját jólléteddel! A gyermekek minden rezdülésünket megérzik, szóval szülőként miattuk is fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Foglalkozz az egészségeddel és építgesd a kapcsolatod a pároddal.
Ne használj fizikai fegyelmezési eszközöket, azaz ne üsd meg a gyermeked. Az elfenekelés nem tanítja meg a lurkód számára, hogy mi a jó és mi a rossz, csupán annyit fog fel belőle, hogy tartania kell a fizikai retorzióktól, és egy olyan modellt állítasz fel Neki, amiben normálisnak számít az erőszak.

Végső soron, csak azt tedd, amit Te is vártál (elvártál) a szüleidtől, és hidd el, a gyerkőcöd őszinte, boldog és kiegyensúlyozott lesz!