A japánok soha nem kiabálnak a gyerekeikkel, és ez segít nekik, hogy kiegyensúlyozottak és függetlenek legyenek
A nyugati társadalmakban a haragot illik kifejezésre juttatni és nem elnyomni. Ha egyszer dühös vagy, akkor kiabáld ki jól magad, add ki a mérged. Az ázsiai országokban viszont ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve: légy visszafogottabb, ne hagyd, hogy elárasszanak az érzések, és főleg ne adj hangot nekik! - írja a Filantropikum.com
A japánokra nagyfokú kimértség jellemző, szinte soha sem lehet tudni, hogy mit éreznek, vagy gondolnak, érzéseik nem tükröződnek az arcukon. Nagyjából mindig ugyanúgy néznek ki, nem látod rajtuk azt, hogy dühösek, szomorúak, vagy éppen veti fel őket az öröm.
Nagyfokú önkontrollra és elfogadásra tanítják őket már egészen kiskorukban. A japán szülők nagyon kiegyensúlyozottak és nyugodtak, amikor egy konfliktussal kell szembenézzenek a saját gyerekükkel. Nem próbálnak beavatkozni, inkább hagyják, hogy a gyerek döntsön, keressen megoldást a problémára.
Lehet, hogy sokan úgy gondolják, hogy ez a fajta szabadság káoszt eredményez, de épp, hogy nem. A gyerekek sokkal megértőbbek lesznek, könnyebben elfogadják egymást, tapasztalatot szereznek az élet különböző területein, könnyen teremtenek kapcsolatot másokkal, és a viták helyet megtanulják a békés megoldáskeresést. Ez a fajta nevelési módszer segítségükre lesz abban, hogy független és önálló felnőttek legyenek majd.
A társadalom, a kultúra és a szülői minta fontos szerepet játszik abban, hogy a gyerekek hogyan kezeljék az erős érzelmeiket, mint például a haragot. A japán anyák konfliktus esetén megpróbálják megérteni a gyereket, ahelyett, hogy elárasztanák őket dühvel, negatív érzésekkel – írja tanulmányában Batia Gomez de Mezquita.
Hasonló megoldásokat alkalmaz a Kanadában és Alaszkában élő inuit eszkimó törzs is. Úgy vélik, hogy a gyerekre való kiabálás a felnőtt megalázkodása. Az inuit törzs egyik nagyon fontos szabálya: “soha ne kiabálj rá egy gyerekre”.
Megvárják, míg megnyugszik a gyerek, majd indulatok nélkül próbálnak beszélni vele, és megtanítják, hogyan kezelje a dühét. A szülő megmutatja, hogy a harag különböző módon történő kifejezése nem csak fizikai, de lelki sérelmeket is okozhat. A gyerekek már egészen kicsi korban megtanulják kezelni az indulataikat, ezáltal nagyon kiegyensúlyozott és nyugodt felnőttek lesznek.
