A GYEREK NEM TULAJDON, NEM TARTOZIK NEKED AZÉRT, MERT A VILÁGRA HOZTAD
Voltál már olyan helyzetben, amikor valaki elvileg önzetlenül segített neked, mégis az első adandó alkalommal a fejedhez vágta, hogy mennyi mindent tett érted? Ez a dinamika még akkor is frusztráló, ha felnőttekről van szó. Hát még egy gyerek számára, aki nem választotta a szülővel való kapcsolatot, és nem is áll hatalmában kilépni belőle.
Történelmi koronként és kultúránként változik, hogy miként gondolkodunk a gyerekkorról. Philippe Ariès francia történész például amellett érvelt, hogy a középkorban a gyerekeknek nem járt megkülönböztetett bánásmód, egyfajta minifelnőttként tekintettek rájuk. Más időszakokban is előfordult, hogy a gyerekek nem voltak a saját gyerekkoruk főszereplői: inkább azért táplálták őket, hogy minél hamarabb be tudjanak kapcsolódni a munkába. Az volt a jó gyerek ismérve, hogy minél hamarabb hasznossá tudta tenni magát, el tudta kezdeni ledolgozni a fenntartásával járó költségeket.
Bár napjainkban alapvetően elmozdultunk ettől a szemlélettől, a nyugati világ individualizmusa (egyénközpontúsága) és kapitalista berendezkedése is hatással van arra, ahogyan a gyerekekkel bánunk. A szülő-gyerek kapcsolat viszont nem holmi csereüzlet. Arah Iloabugichukwu afroamerikai újságíró cikke alapján mondjuk el, miért nem.
Ajándékba adni az életet
Ha valakinek ajándékot adsz, nem azért teszed, hogy megfizesse az árát. Amikor konfliktusotok támad, nem állsz ott a blokkal a kezedben és nem fenyegetőzöl azzal, hogy visszaviszed az értékes tárgyat, ami már az ő tulajdonát képezi. Így van ez a gyermekvállalással is. Miután eldöntötted, hogy életet adsz egy gyereknek és gondoskodni fogsz róla, nem várhatod el, hogy emiatt haláláig az adósod legyen. Nem okolhatod őt azért, mert a családalapítás anyagi terhekkel és különféle áldozatokkal jár. Nem szerelheted le a felmerülő érzelmi igényeit azzal a szöveggel, hogy fogja be a száját, hiszen van tető a feje felett, kap ételt és ruhát, csak ne panaszkodjon, sokan nem ilyen szerencsések. Senki sem tartozik neked azért, mert teljesíted a szülői kötelességeidet, kiváltképp a gyereked nem, mert nem ő döntött a megszületéséről. Ne kelts benne bűntudatot azért, mert létezik.
Mi van a kölcsönösséggel?
A kölcsönösség értékes alapelv, de csak bizonyos típusú kapcsolatokban alkalmazható. Például két egyenrangú felnőtt romantikus kapcsolatában vagy üzletfelek között, amikor mindenki hozzájárulása nélkülözhetetlen a közös siker eléréséhez. Egy gyerek azonban nem a semmiből váratlanul felbukkanó kolonc, aki hirtelen keresztbe húzza a terveidet és 18 éven keresztül kiüríti a pénztárcádat. Neked kell kitalálnod, hogy miként biztosítod az ő életkörülményeit és fennmaradását, nem pedig fordítva. Túl sok olyan embert ismerek, akinek idő előtt kellett felnőnie azért, mert neki kellett gondoskodnia a szüleiről: egy olyan gyereknek kellett tartania a lelket egy felnőttben, aki maga is védelemre szorult volna. Menedzselni annak a személynek a mentális nehézségeit, traumáit, testi betegségeit vagy függőségeit, akinek elvileg rá kellett volna vigyázni.
