9 ok, amiért a kisbabák folyton zsörtölődő, ideges kisembereknek tűnhetnek

(Egy baba gondolataiból idézve…)

„Nem beszélve arról, hogy se a mami, se a papi nem érti, hogy mit szeretnék, pedig világosan és érthetően a tudtukra adtam, hogy NEM, nem a piros, hanem a kék bögréből kérek inni… és NEM, nem vizet, hanem narancs juice-t. A szendvicsemen nincs elég vaj és ezt a sárgarépa pürés bébipépet már múlt héten is untam. Miért nem értik meg, hogy melegem van ebben a vastag pulcsiban, vagy, hogy éppen arra van szükségem, hogy mindketten velem foglalkozzanak?!”

… Hát igen, borzasztó nehéz egy ilyen kis diktátor élete!! Csak szökőévente érti meg a környezete, hogy mit szeretne valójában és bizony akkor sem minden úgy történik, ahogy ő akarja. Nem csoda hát, ha gyakran hisztiznek, kiborulnak! Csak pár ok a hosszas listából, ami erre készteti őket:

1. Gyakran megbotlanak és elesnek. Megszámoltad már, hogy egy nap hányszor perecel el szemed fénye? Attól függően, éppen hány hónapos és a mozgástanulás mely fázisában van épp, akár több tucatszor is bizonytalanná válhat a koordinációja, aminek a vége gyakran egy nagy huppanás. Persze nem adhatja fel, fel kell állni és tovább próbálkozni, ahhoz, hogy a kiszemelt célállomást elérje. Gondolj csak bele, mennyi erő és kitartás kell ehhez?! Te már a felénél kiborultál volna és hisztirohamban törtél volna ki!
2. Anyára mindig várni kell: sosem csinálja azonnal, amit akarok, nem tudunk azonnal elindulni, hosszú percekig készülődik és a kaja sincs kész azonnal, ahogy az éhség miatt bömbölésbe kezdek.
3. Már vagy egy órája tele a pelus, és mégsem cseréli ki senki!
4. Senki nem érti, amit mondani akarnak, a saját nyelvükön.
5. Mindenki csak meg akarja változtatni őket! Hiszen állandóan a „nem”, „ne” szavakat használjuk és folyamatosan ráncos homokkal, aggódó tekintettel nézünk rájuk, az esetek legalább 50%-ában nem tehetik azt, amit akarnak (igen, persze, mert az veszélyes, de ők ezt még nem érzik).
6. Senki nem veszi komolyan a problémáikat: igazából a lurkók nem a segítségünket akarják, például öltözködéskor, hanem elég időt ahhoz, hogy maguktól felvegyék a cuccaikat. De folyton rohanunk és kioktatjuk őket, ha fordítva akarnak belebújni, vagy valamit elbénáznak (de nekik az úgy megfelel, csak mi csinálunk belőle gondot).
7. A fél rokonság a pelusukatvizsgálgatja és engedély nélkül belenéz a gatyájukba.
8. Végeláthatatlan a teendők listája, amit a felnőtteknek nap, mint nap el kell végezniük, a helyett, hogy 24 órában csak velük foglalkoznának.
9. A bömbölés remek módja az idegesség levezetésének – lehet, hogy nekünk felnőtteknek sem ártana néha e képpen kiereszteni a fáradt gőzt (ha kipróbálod, leginkább 4 fal között és egyedül!).

            Reméljük, így már kicsit érthetőbbé vált számodra is, mennyi minden zavarhatja a picit és egy fokkal jobban tudod kezelni a jövőben az eddig indokolatlannak tűnő hiszti rohamokat!