5 módszer, amivel elérheted, hogy a tipegősöd hallgasson rád

Miért nem figyel a gyerek?

Azon kívül, amit a bevezetőben említettünk, hogy a külső ingerek „lefordításához” és feldolgozásához egy 2-3 éves lurkó még nem elég érett, vagy legalábbis nem minden egyes kérést, parancsot hallja meg, más okok is húzóhatnak annak a hátterében, hogy gyakran érezzük úgy, hogy minden mondatunk falra hányt borsó.

Sok kicsi ugyanis annyira elmélyülten, átszellemülve tud foglalkozni azzal, amit éppen csinál, például a játékkal, ami a kezében van, és amihez történetet kreál a fejében, hogy szinte teljesen kizárja a külvilágot. E mellett az is előfordulhat, hogy a túl sok tiltást ignorálja, amivel találkozik a részedről (nyilván jogos, hogy meg akarod óvni a veszélyes tárgyaktól, helyzetektől), hiszen minden kisember arra van programozva, hogy a világ minden szegletét megismerje, így a sok „nem szabad”, „ne csináld” felszólításra egy fajta tiltakozás, lázadás a természetes reakciója. A szülők egy része pedig elgondolkozva az előbbieken, hagyja, hogy lurkója szinte fél-veszélyes dolgokba is belevágjon, olykor rászól (amikor már nagyon forrósodik a helyzet), máskor viszont ráhagyja; ami szintén azt eredményezheti, hogy a kicsi az alkalmi tiltásokra nem figyel, várva, hogy a következő pillanatban ugyanazt a dolgot szülei megengedik Neki.

Hogyan tudunk mégis hatással lenni rájuk?

1. Éreztesd velük az aktív jelenléted, hogy komolyan vegyenek. Ha a másik szobából, vagy 5 méterről kiabálsz egy kisgyerekkel, kevésbé lesz hatásos a kommunikáció, mintha egészen közel mész Hozzá, sőt, az Ő szintjére térdelsz, guggolsz. A közelséged, a szemkontaktus fontos ráható erő. Gondolj csak bele, mennyivel másabb, ha a főnököd személyesen mondja el, milyen feladatot bíz Rád, mintha egy e-mailben közli azt, a távoli irodájából.
2. Maradj nyugodt, beszélj kiegyensúlyozott, egyenletes hangszínen. Nincs rosszabb, mint, mikor valaki ordibálva próbál érvényt szerezni az akaratának a szülő-gyermek kapcsolat fejlődése szempontjából, nem beszélve arról, hogy baromi könnyen hozzászokik a lurkó ehhez a hangszínhez is, ami rövid úton ahhoz vezet, hogy már a hangos szót sem fogja meghallani. A legjobb módszer az, ha közel mész Hozzá, és halk, nyugodt hangon ismétled el akár többször is, amit szeretnél.
3. Használjunk egyszerűen és pozitívan megfogalmazott instrukciókat. Túl sok információ, túl sok tiltás: nem vezetnek jóra. A helyett, hogy azt mondanánk szemünk fényének, hogy ne futkározzon a konyhában, fogalmazzunk úgy, hogy „lassan, kérlek”, vagy „tudod, itt csak sétálni szabad”.
4. Kínáljunk fel opciókat, amennyiben a szituáció megengedi. Ha hagyunk választási lehetőséget a gyereknek, akkor azt érezheti, Ő irányít; a helyzet érdekesebbé válik, és szívesebben teszi meg A-t vagy B-t. Például, ha pulcsit szeretnél ráadni, ajánld fel Neki, hogy választhat a szürke, a piros vagy a zöld pulcsi közül.
5. Ossz meg Vele információkat, magyarázd el Neki a dolgok miértjét. Sokkal könnyebben ráveszed a gyermeked arra, hogy elpakolja a játékait a kocsi beállóból, ha átbeszéled Vele, hogy miért nincsenek azok ott jó helyen, mi fog történni velük, illetve a kocsiddal, ha véletlenül áthajt rajtuk. A gyerekek ugyanúgy megtiszteltetésnek veszik, fontosnak érzik magukat, ha bizalmasan elmondunk, elmagyarázunk Nekik dolgokat, mint mi felnőttek.

            Egyes szülők úgy tartják, hogy a lurkókkal ugyanúgy kell bánni, beszélni, mint felnőtt társainkkal, míg mások dedósként bánnak a 2-3 éves tipegősükkel; szerintünk valahol középen van az igazság, fontos, hogy elmagyarázzuk, mit miért teszünk, de ne engedjük, hogy kérdőre vonjon gyermekünk, vagy megpróbálja átvenni az irányítást.