5 érv, amiért könnyebb egy kisbabával, mint egy totyogóssal (ezért jól becsüld meg az első egy évet!)
Egy csecsemővel bánni – főleg, ha ő az első gyerkőcöd, valljuk be; minden boldogság és öröm ellenére is, kezdetben ijesztő és kimerítő. Kicsit mindannyian várjuk, hogy az álmatlan éjszakáknak egyszer vége lesz és szemünk fénye egyre önállóbbá válik. De vajon egy totyogós 2-3 évessel vagy egy újszülöttel könnyebb az élet?
Peluscsere-altatás-etetés-aggódás; gyakorlatilag egy kisember születése utáni első hetekben-hónapokban ezek a dolgok váltják egymást, folyamatos és váltakozó sorrendben. Nem csoda hát, ha a legtöbb újdonsült szülő folyton kimerült és kialvatlan.
Nálunk is sokszor volt, hogy a férjemmel egymásra néztünk, és azt mondtuk „már csak egy kis idő, és Marci átalussza az éjszakát, elkezd járni, beszélni, el tudja végre mondani mit szeretne vagy mi fáj, és minden sokkal könnyebb lesz!” – gondoltuk ezt egyéves korában; naivan.
Aztán rá kellett jönnünk, hogy egy hisztis, akaratos, rosszcsont, néha kicsit hiperaktív totyogós mellett visszasírjuk a babázós hónapokat! Hogy miért? Íme 5 dolog, amire nem is gondoltunk, hogy egy kisgyerek esetében nehézséget okozhat – vagyishogy több macerát, mint egy csecsemőnél:
- Alvás. Egy kisbaba körüli mizériák közül az egyik legkritikusabb dolog az alvás, altatás. Mikor történjen, mennyit kellene aludnia, miért nem alszik, csak másfél órát aludt – ezzel párhuzamosan persze Te sem alszol… Nem ritkán az a vége, hogy mindketten sírásban fakadtok ki. De van egy rossz hírünk… A tipegősök sem jobb alvók, a könnyebbség csupán annyi, hogy valamivel kevesebb alvással is beérik. Simán felkelnek és felkeltenek Titeket is az éjszaka közepén egy rossz álom miatt, vagy csak mert mesét akarnak nézni.
- Sírás. Igen, a kisbabák sokat sírnak, ami egy kialvatlan anyuka fülét még jobban sérti, ugyanakkor arra is fel kell készülnöd, hogy a sírós korszakot az üvöltős-bömbölős korszak váltja. Sőt! Míg a kisbabák csak akkor hallatják a hangjukat, amikor valamit szeretnének, egy páréves kisgyerek képes bármiért hisztizni: ha fel kell öltözni, ha le kell vetkőzni, ha fürödni kell, ha a mesének vége, ha túlpörgette magát, ha le kell feküdni…
- Szükségletek. Egy kisbaba szükségletei leginkább az alapvető létfenntartást szolgálják. Ahogy a cikkem elején írtam: pisi-kaki-evés-ivás-alvás; semmi extra dolog. Azonban ahogy cseperedni kezd; már nem mindegy milyen étel kerül elé, melyik kisnadrágot adod rá, merre mentek sétálni, melyik játékot viszitek magatokkal, stb., stb. Persze ez mind természetes, hiszen kezd kifejlődni a kicsi személyisége, de szó se róla, akkor is fárasztó!
- Mozgástér. Amikor hazavittük Marcit a kórházból, nagyon nehéz volt megszoknom, hogy egy pillanatra sem mehetek fél méterrel arrébb tőle. Azt hittem, lehetetlenség lesz így bevásárolni, takarítani vagy néha napján találkozni a barátaimmal, de aztán teljesen jól beleszoktam és megoldottuk, mind a váltott felügyeletet, mind a babával való közlekedést. Marci most két és fél éves, és sokkal nehezebb vele: nagyon gyors, nagyon akaratos és nem lehet megállítani! sokszor azt érzem, ketten is kevesek vagyunk hozzá! Egy jó tanács: ne sürgesd a gyerkőc fejlődését, inkább örülj neki, amíg nem tud mindenhova felmászni, nem akar mindent kipróbálni.
- Rend és tisztaság. Egy pici baba körül rengeteg koszos holmi és háztartási hulladék felgyűlhet. Amikor Marci párhónapos csecsemő volt, gyakran szörnyülködtem, hogy mekkora kupi van a lakásban, de aztán lemondtam a pedáns rendről és megtanultam fél kézzel, pillanatok alatt rendet rakni. Aztán egyre több játéka lett, elkezdett színezni, barkácsolni, gyurmázni, matricákat gyűjteni, homokozni, pocsolyákba ugrálni, stb., így most kétszer annyi a koszos felület a házban és a kimosásra váró holmi.
Összességében persze örülünk, hogy Marci a megfelelő ütemben fejlődik; egy több szót ismer, egyre ügyesebben mozog, egyre jobban szocializálódik, de sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan pillanat, amikor azt kívánjuk, bárcsak újra csecsemő lenne! És ki tudja, még mi vár ránk…
Panna, 2018. május 21.
