1. A munkamegbeszélésen tüsszentve egy sárkányos/hellókittis zsebkendőt sikerült előrántani, mindenki vidáman kuncog, később hárman is megkérdezik, hol vetted. Feszültségoldásnak egyébként tökéletes.
2. A táska folyton. ilyesmikkel van tele: fél pár zokni, egy már nem megfelelő méretű pelenka, kiszóródott ropi/nagyjából megkövült fél kifli, notesz, 3 hónapja lejárt meghívó (bármilyen eseményre, ahol persze nem jelentél meg), egy kicsit sérült kukabúvár/törpike/kinderfigura/. Persze az egész kiborul a bankban/az ingatlanosnál/a védőnőnél (bár utóbbi reméljük, igazán megértő lesz).
3. Meg sem rezdülnek az arcizmaid a következő szavak hallatán, sőt, egész pontosan el is tudod magyarázni bármelyiket: szepiszori, bébikönnyű, szopóhólyag, lepkehimlő, tükörstádium...
4. Bárhol felkapod a fejed, ha valaki azt kiabálja: anya! apa! Mindegy, milyen hangon és ki szólongat téged vagy mást, a lehetőség, hogy tényleg téged szólongat a gyermek, egészen új reflexeket eredményez. Hiába, ez egy időre lehet, hogy így marad...
5. Amikor többen is kerestek valamit a YouTube-on és a többiek mindenféle releváns tartalmakat kapnak már megnyitáskor, neked pedig szokás szerint feldob a rendszer vagy 30 rajzfilmet újabb bizonyosság, hogy hónapok óta csak ezeket nyitod meg... Nem baj, lesz még jutyúbdiszkó is egyszer, ha majd megint lehet zenét hallgatni...
Talán veled is megtörtént valamelyik/hasonló, nagyon örülnénk, ha küldenétek hasonló élményeket, szívesen megosztjuk!