Fotó: Gettyimages.com
Ha inkább ráharapsz a nyelvedre, még mielőtt a dührohamban leordítanád a gyerek fejét, nagy kihívás és önuralom. Azonban egy szép napon a gyerek meg fogja köszönni neked, te pedig nyugodtan megdicsérheted magad, a helyes döntésért.
Íme az a 10 dolog, amit sose lenne szabad a gyereknek mondani. Azért fogalmaztunk így, hiszen a szülők mégis gyakran kimondják, egyébként nem létezne ez a lista.
1. Ez hülyeség! – Semmi sem hülyeség. Mindenki követ el hibákat, téged is beleértve. Lehet, hogy te csak a viselkedését kritizálnád, azonban a gyerek úgy fogja értelmezni, mintha a személyiségével volna gondod. Ő ugyanis még nem tud különbséget tenni a kettő között. Ne feledd: a gyerek úgy tanulja meg, kicsoda, ahogyan a szülő látja őt. És minél kisebb, annál kevésbé tud majd különbséget tenni a megjegyzéseid között. Ezért, fogalmazz inkább így „ez nem a megfelelő viselkedés ebben a helyzetben”, és magyarázd is el, miért!
2. Mi van veled??? Mi bajod van??? – ezek azok a kérdések, amelyek képesek feldúlni az elmét. Kételyeket, paranóját és vétkek sorát képes gerjeszteni bennünk, felnőttekben. Hát akkor egy gyerekben?! Ha ilyen kérdésekkel állítsz a gyerek elé, fennáll az esélye, hogy azzal a gondolattal fog felnőni: „vajon mi a gond velem?”. És sosem lesz teljesen meggyőződve róla, hogy vele egyébként semmi baj nincs…
3. Bármi, ami úgy kezdődik, hogy „Amikor én a te korodban voltam…” – lehet nevetségesnek tűnik, de te is tudod mennyire könnyű összevetni a gyerek generációját a sajátoddal. Azonban, ha belegondolsz, nem épp egy jó megoldás. Ha részletezni kezded a te világod, azzal csak lerombolod azt, amely most épp a gyereked világa. És már nem a saját értékeit látja majd jónak, hanem a tieidet, a te megöregedett elveidet, amelyek amúgy sem illenek már bele a jelenbe. Mi több, ezzel azt is fogod jelezni a gyereknek, hogy te sokkal jobb gyerek voltál, mint ő, így pedig csak nőni fog a távolság köztetek.
4. Nem tudlak elviselni! – a szülő a gyermeke legerősebb védőpajzsa úgy lelkileg, mint testileg. Ennek alapján nincs mentséged arra, hogy azt érezteted a gyermekkel, hogy képtelen vagy őt elviselni, mikor neki tulajdonképpen a te szeretetedre, lelki támaszodra és odafigyelésedre van szüksége.
5. Mi volt a fejedben? Hogy merészelsz ilyent érezni/gondolni/mondani? – sosem szabad hibáztatnod a gyereket a spontán viselkedéséért, gondolataiért, érzéseiért. Ha mégis megteszed, azzal átgázolsz a gyerek személyiségén, és lerombolod benne ezt a törékeny kis valamit. Hisz nagyon ritka az, aki képes irányítani a gondolatait, illetve érzéseit! Igaz ugyan, hogy értékelheted és bizonyos szinten irányíthatod a gyerek viselkedését, de meg kell adnod neki a szabadságot a saját gondolatai és érzései számára, ha tetszik, ha nem.
6. Ez nagyon egyszerű! Nem is tudom, hogy nem jössz rá – a gyerekek képességei különböznek, ami a tanulást illeti. Egyesek gyorsabban tanulnak, mások lassabb ütemben haladnak előre. De mindenek előtt, nem várhatod el egyiktől sem, hogy olyan szinten fejtsen meg dolgokat, mint egy felnőtt! Legyen türelmed! Ha butának nézed a gyereket, biztos lehetsz benne, hogy kiirtasz minden csepp motivációt benne ahhoz, hogy szívesen tanuljon.
7. Miért nem lehetsz te is olyan, mint a testvéred? – ez a típusú „fenyítés” egyebet sem eredményez, mint a testvérek közötti nagyobb rivalitást. Azt akarja majd elérni, hogy olyan legyen, mint a testvére. Vagy, alábecsüli magát, és a testvérét mindig jobbnak fogja látni önmagánál. Ezzel a megfogalmazással azt fogod elérni, hogy a gyerek magába zárkózik, és a személyiségének fejlődése lelassul, hiszen megszűnik tisztelni önmagát.
8. Takarodj a házamból! – amikor dühös vagy, hajlandó vagy ezt ordítani a gyereknek, vagy ezzel ijesztgetni őt, főként ha kamasz. Habár meg vagy győződve róla, hogy jogod van ezt kiejteni, amikor már végképp kihozott a sodrodból, mégsem érsz el eredményt, ha a gyerek fejéhez vágod. Ha nagyobbacska a gyerek, ezt úgy fogja értelmezni, hogy kitagadod. És ha te megteheted, ő miért ne tehetné? Könnyen visszavághat, a cselekvései pedig előreláthatatlanok.
9. Szégyent hozol a családra – egy felnőttnek is komoly erőfeszítést okoz, hogy összeszedje magát egy ilyen vád hallatán. Ez nem csak egy egyszerű fenyítés, hanem inkább támadás, amely az önbecslését érinti, és amely által elszakítod a családjához fűződő oly erős szálakat. Ezzel azt fogod üzenni neki, hogy nem tesz eleget a ti elvárásaitoknak, és nem is méltó a család szeretetére.
10. Bárcsak meg se születtél volna / Jobb volt, míg meg nem születtél – ez a legaljasabb dolog, amit valaha is kiejthet egy szülő a száján, függetlenül attól, milyen okból teszi. Semmi sem lehet annyira súlyos, hogy egy szülő azt kívánja, bárcsak meg se született volna a gyereke! Teljesen mindegy, hogy a szakadásig feszült a húr, nincs erre bocsánat. Mit fejezel ki ezzel? Hogy nem akarod a gyereket. Nem kell neked. És mit érezhet így a gyerek? Hogy siratod azt az időszakot, amikor ő még nem volt. Nem beszélve a nyomról, amit benne hagysz… Ha sikerül ezt elhitetned vele, könnyen eléred, hogy nem fogja őt érdekelni már semmi. Akkor viszont nagy pácban vagy!
