10 dolog, amit a válás tanított nekem - 2. rész

Ha épp most tartasz az „összetört” fázisban, persze valószínű, hogy összevont szemöldökkel, gyilkos tekintetekkel olvasod a soraim, de hidd el, hogy napról napra könnyebb lesz és belejössz az egyedülálló anya szerepébe. Ráadásul még egy hasonló listát is készíthetsz arról, Neked miket tanított a válásod. Íme az enyém (második fele):

            6. A sírástól nem válsz gyengévé

Rengeteg teher van most Rajtad, ezért nem csoda, ha feszült vagy. A sírás néha olyan, mint egy kis szelep, amit ha kinyitsz, megkönnyebbülhetsz. Ne tartasd magadban, sőt, még akkor sem, ha a gyermekeiddel vagy. Nem hiszek abban, hogy el kellene rejtenünk a könnyeinket, abban pedig még kevésbé, hogy ez működni is tud: hidd el, a csemetéid akkor is megérzik, hogy sírtál vagy bánatos vagy, ha „elbújsz” előlük. Inkább magyarázd el Nekik, hogy rossz napod van, és erősítsd meg őket, hogy attól még ugyanolyan fontosak a számodra. A sírás és a bánat is az élet része, és sajnos nem óvhatod meg ezektől őket sem.

Karácsonykor, mikor együtt díszítettük a fát, együtt pityeregtünk egy picit. Nekem hiányzott a fa mellől egy társ, Nekik meg az apjuk. Leültünk és átbeszéltük az érzéseinket, majd egy csoportos ölelésbe gubóztunk és végül megkönnyebbülve nevetgéltünk.

            7. Az egyedül töltött/ magadra fordított idő kulcsfontosságú

A legtöbben mindenünket beleadjuk egy kapcsolatba. Főleg, ha nem csak egy párkapcsolatról, hanem egy család alapításáról van szó. Aztán egy szép napon arra ébredünk, hogy fogalmunk sincs, kik vagyunk, a párunk és a gyerekek nélkül elveszettnek, szinte üresnek érezzük magunkat. Tehát újból meg kell találnunk/tanulnunk, kik is vagyunk valójában. Elő a kedvenc filmjeiddel, könyveiddel, ülj be egyedül egy röpke fél órára egy étterembe, lepd meg magad valamivel. Hosszú az út, de csak elindulni nehéz rajta. Nem csak anya vagy, nem csak elvált nő, hanem egy kerek egész; egy egyéniség.

            8. Az elengedés felszabadító

Akármi is áll annak a hátterében, hogy szétmentetek a pároddal, biztos, hogy a kapcsolatotok végén már Te sem voltál felhőtlenül boldog. Hiszen, ha az egyik fél nem érzi már jól magát a házasságban, a másik sem tudja. Vedd most elő ezeket a dolgokat: azokat az érzéseket, amiktől jó, hogy megszabadultál. Vedd elő a rigolyáit, az idegesítő szokásait, azokat a kompromisszumokat, amiket nem szerettél megkötni. És engedd is el ezeket. Mi nők, imádunk tervezgetni, így valószínű a Te fejedben is világos forgatókönyv született meg már évekkel ezelőtt arról, hogy hogyan is fogtok együtt megöregedni – engedd el ezt is, a bűntudattal együtt, amit a miatt érezhetsz, hogy füstbe ment a terved.

            9. A válás után is van élet

Mikor sikerült kicsit visszanyernem önmagam (ez majd’ félévbe tellett), ismét szépnek láttam magam a tükörben, nem az exférjem ízlése szerint öltözködtem, rátaláltam a saját negyvenes stílusomra; a pasik is elkezdtek felfigyelni rám. Fogalmam sincs, hogy a házasságom éveiben hányan bámultak meg, hány férfinek tetszettem meg, de most, hogy visszakaptam a nőiességem és a függetlenségem; elkezdtem élvezni, hogy másoknak is kellek. Amikor leomlottak a falak körülöttem, újra randizni kezdtem és megértettem, hogy az élet megy tovább.

            10. Egyszer túl leszel rajta

Hiszen olyan még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, nemde?! A napok, a hetek, a hónapok apránként Neked dolgoznak. Fokról fokra jobban leszel, az aktivitás, a cselekvés az egyetlen fegyver! Néha kicsi önsajnálat, tétlenség belefér, de aztán tessék felállni, becsukni az „emlékkönyvet” és előre tekinteni! Mindig legyenek terveid, céljaid, és ne csak a gyerekek nevelésével, hanem saját magaddal kapcsolatban is.

Te mit tanultál a válásodból? Hogy tudtál túl lenni rajta? Hogy találtad meg ismét önmagad?