Visszatérés a csak anyatejhez
Nekünk sikerült megszabadulnunk a táptól, de tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Sehol nem találtam azt a biztatást, hogy akkor is lehet valaki jó anya, ha nem tud szoptatni, vagy nem elég az anyatej. Fontos, nagyon fontos az anyatej. De még tápszerrel is lehet egy gyerek egészséges és kiegyensúlyozott. A legfontosabb, ami nélkül nem tud élni, az a szeretet.
Judit rendes időben érkezett, egészségesen. Amikor az 5. nap a kórházból hazajöttünk, 20-40 grammokat szopott, de megnyugtattak, hogy ez a mennyiség hamar nőni fog. Nem nőtt, sőt elkezdett csökkenni. Kétségbeesetten kerestem segítséget, de a babás könyvekben semmit nem találtam, egyedül az interneten kaptam választ: minél többet kell szoptatni. Hittem is meg nem is, de természetesen próbálkoztunk.
A 10. napra egyértelműen látszott rajta, hogy éhezik. A kutacs behúzódott, az arca vézna volt, a pocakja szinte horpadt és a figyelme is csökkent. A súlyából az otthon töltött öt nap alatt 150 grammot vesztett. (Van fényképe ebből a korból, a rokonoknak nem nagyon mutogatom.) Ekkortól kapott tápszert (Beba HA), minden szoptatás után.
Amennyire bírtunk, próbálkoztunk a minél gyakoribb szoptatással. Fél- háromnegyed órát szopott, utána táp, büfi, az egyik szoptatás a másikat érte. Több hetes küzdelemmel értünk el odáig, hogy kétharmad anyatejet kapott, egyharmad tápszert. Minden szoptatás után fejtem (csak kézzel ment), volt, hogy 30 grammot szopott és még 15 grammot lefejtem, amit neki nem sikerült elővarázsolnia. Nagyon nehezen nyíltak meg a tejcsatornák, a harmadik hétig csupán egyetlen tűszúrásnyi lukacskán spriccelt. Persze ezt a tejet is megkapta.
Sokáig úgy tűnt, hogy idáig tart a mi sikerünk. Aztán a 7. héten elkezdte átaludni az éjszakákat. Nyilván azért, mert végre ki tudtam pihenni magam, kicsit több tejem lett, már csak 100-150g tápot evett. Aztán két hónaposan a doki néni megállapította, hogy ekcémás, tejallergiás és lecserélte a tápszert.
Az új táptól (Alfaré) mindhárman szenvedtünk. Elkészítve a szaga mint a csontenyv, íze ugyan nincs, de amikor a baba felbüfizte, nagyon szenvedett tőle. Ilyenkor már nagyon rossz íze lehetett, mert percekig alig kapott levegőt, de ha ránk lehelt, mi sem. A férjem fellázadt, nem akarta adni a babának, de hát a régit sem lehetett. Újra megpróbálkoztunk a tejszaporítással.
Erőt adott az is, hogy telefonon beszéltem egy sorstársammal, akinek sikerült. Kb. tíz nap alatt jutottunk el odáig, hogy nem kell a tápszer. Örömmel nézem, ahogy porosodik a konyhaszekrényben, Juditbaba pedig már három hete csak anyatejet kap. A három hónapos születésnapjára megjött az étvágya, most megint éhesnek tűnik, de úgy gondolom, pár nap alatt ezt is leküzdjük.
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem sikerült hamarabb „leszoknunk” a tápról. Az ok azt hiszem, nagyrészt bennem van. Nagyon hiányzott az éjszakai alvás, hiába aludtam napközben is, folyamatosan halálosan fáradt voltam. Kimerített a hosszú szoptatás is, utána a szintén hosszadalmas és fájdalmas fejés is (viszont szükséges volt). Ez párosult a kudarc érzésével, egyrészt, mert nem tudtam elég anyatejet adni a babának, így úgy éreztem, hogy mint anya megbuktam, másrészt, mert a háztartás legalapvetőbb dolgaival sem boldogultam.
Segítséget csak az interneten találtam, a védőnő és a gyerekorvos - bár mindketten abszolút szoptatáspártiak - nem tudtak értelmes tanácsot adni. A legfontosabb segítség az volt, amikor a sorstársam ismeretlenül felhívott és elmondta a tapasztalatait. E nélkül lehet, hogy nem próbálkoztunk volna újra.
Nekünk sikerült megszabadulnunk a táptól, de tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Sehol nem találtam azt a biztatást, hogy akkor is lehet valaki jó anya, ha nem tud szoptatni, vagy nem elég az anyatej. Fontos, nagyon fontos az anyatej. De még tápszerrel is lehet egy gyerek egészséges és kiegyensúlyozott. A legfontosabb, ami nélkül nem tud élni, az a szeretet.
Fruzsina
