Szoptatás és hormonok
Olvastam S. Magdolna írását arról, miért nem tudott szoptatni. Az ő írása inspirált arra, hogy megosszam terhességem, a szülés és az azt követő időszakom történetét, mert őszintén megmondom, hogy miután sikerült kilépni az önmarcangoló lelkiismeret-furdalásból, amelyeket az "amerikai" siker-stílusban íródott szoptatós füzetek és egyéb cikkek okoztak, már csak felháborodást érzek, amikor a szülés utáni amúgy is érzelmileg és lelkileg érzékeny időszakban az újdonsült anyukák csak ilyen típusú írásoktól tudnak tanácsot kérni, amelyekben minden a tökéletességről szól, hogy mindenki képes akár ikreket is szoptatni, és így tovább.
S. Magdolnának úgymond "volt oka rá", hogy ne tudjon szoptatni a fellépő egészségügyi panaszok miatt, de nekem semmi! Ismétlem, SEMMI! Kisfiam, Peti, első és eddigi egyetlen gyermekünk a terhesség 40. hetének végén született. A terhesség olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva: az elején két-három hétig egy kis émelygés, de semmi hányás, semmi toxémia. Aztán jöttek a 40. héten a fájások, akkor bementünk a kórházba, ahol vajúdással egybe számítva 2,5 óra alatt teljesen normálisan, tehát nem császárral megszületett a kisbabánk. Minden nőnek ilyen első - és sokadik - terhességet és szülést kívánok!
A szülés után két nappal megjött a tejci is. Igen ám, de nekem annyira befelé fordulnak a mellbimbóim, hogy szabályos kis kráterek vannak ott ahol dudornak kellene lenni és emiatt kénytelen voltam végig bimbóvédővel szoptatni, mert az én pici babám, kedves W. Ungváry Renáta, bár türelmes volt és kitartó, nem tudta kiszívni azokat. Tehát a bimbóvédő használatát nem elég egy szoptatós füzetben két mondattal elintézni.
Az első nyolc hétben dőlt belőlem a tej és én annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Bár a jobb mellem begyulladt a második héten és onnantól kezdve szinte alig termelt tejet, hiába szoptattam arról is. Az én gyulladt mellemből nem jött csak max. pár csepp, viszont rázott a néma zokogás, amíg kisfiam kitartóan szívta a semmit, annyira fájdalmas volt. A fájdalom ellenére többször is próbálkoztam - sikertelenül. Akkor elhatároztam, hogy nem érdekelnek az "okosok" tanácsai, elkezdtem csak a bal mellemből szoptatni.
A jobb mellem nemsokára el is apadt és egy mellem táplálta az én pici fiamat. Az első nyolc hétben nem is volt semmi gond, de aztán megjött a menstruációm. És onnantól kezdve beindultak a hormonok: elkezdtem menstruálni becsülettel havi rendszerességgel, mintha nem is szültem volna. Olyan peteéréseim voltak, hogy két menstruáció között másfél hétig fetrengtem a földön a hasgörcsöktől. Azt hittem, petefészek gyulladásom van, de az orvosom megnyugtatott, hogy "csak" intenzív peteérés. Hozzáteszem, soha nem voltak ilyen problémáim és azóta sincsenek.
Úgy látszik az én szervezetem jobban koncentrál a fajfenntartásra, mint egy baba ellátására, mert onnantól kezdve a tejem egyre silányabb és egyre kevesebb lett, egyre többet szoptattam és az egyre több szoptatástól nem lett több tejem, amint azt egyesek állítják. Peti három hónapos koráig azért sikerült kihúzni anyatejjel, mert szerencsére jó sokat felhalmoztam az első nyolc hétben, de utána muszáj volt elkezdeni a tápszeres etetést, mert a kisfiam nagyon lassan fejlődött (2,60 kg-val született és 3 hónaposan alig volt 4 kg). És lehet, hogy az őskorban S. Magdolna babájával együtt az én babám sem maradt volna meg.
Öt hónapos korára a tejem teljesen elapadt és számomra egyértelmű volt, hogy mindezt azok a hormonok okozták, amelyek a peteérés, ill. a menstruáció beindításáért felelősek. Hozzá kell tegyem még azt is, hogy semmilyen konfliktus nem volt a közelemben, teljesen kiegyensúlyozott voltam - leszámítva a szoptatós "tanácsok" okozta hullámvölgyet - és vagyok azóta is, akárcsak a kisfiam, így ez sem okozhatta a tejmennyiség csökkenését.
Ezúton szeretném tehát kérni az olyan nőket, akik szoptatós füzetek írására szánják magukat, hogy előbb gyűjtsenek össze némi információt attól az állítólag csak 1%-tól, akik egyáltalán nem tudnak, vagy nem sokáig tudnak szoptatni, és csak aztán próbálják megfogalmazni hasznos tanácsaikat.
Hayn Kati
