"Szoptatás" cumisüvegből
Levelemet azoknak írtam tehát, akik hasonló krízisen mennek keresztül. Talán segít átvészelni, ha tudják, esetük egyáltalán nem egyedi. Csatlakozom azoknak a véleményéhez, akik úgy gondolják, hogy ezekről az esetekről is írni kellene.
Kedves Kismama-társnőim!
Én is a szoptatás kudarcairól szeretnék írni, mert tudom, hogy sokan járnak ebben a cipőben. Kisfiam a 40. héten született császárral. A műtétre lepényleválás miatt volt szükség. Hála a szülészorvosomnak, egy percig sem habozott, így kisfiam 3920 grammal egészségesen jött a világra.
De miután sem a burok nem repedt meg, sem fájásaim nem voltak, a tejem még a szülést követő ötödik napon sem nagyon akart beindulni. Én szorgalmasan fejtem a kórházban 3 óránként a nagy semmit, egyre jobban idegeskedve persze azon, hogy a kisbabám nem kap eleget enni.
Mert mi tagadás néha megszánták, és adtak neki egy kis anyatejet, de amíg haza nem jöttünk, folyamatosan fogyott szegény. Itthon aztán végre beindult a tejecske, de csak tejecske maradt, mert kezdettől fogva nem volt elegendő. Tápszerrel kellett kiegészíteni.
Sokáig marcangoltam magam, hogy nincs elég tejem, és ráadásul a mellem annyira nem bírta a szopást - annyira vérzett, hogy a kisfiam kihányta az egészet! -, hogy kénytelen voltam minden etetés előtt lefejni, és cumisüvegből adni neki. Rengeteg idő telt el, amíg rájöttem, hogy az önmarcangolásnak semmi értelme!!!! Egész egyszerűen van, aki szeretne, de képtelen rendesen szoptatni és ez NEM BŰN!!!! Kisfiam most 17 hónapos, kiegyensúlyozott, gyönyörű baba, és még soha nem volt beteg!!!!
Levelemet azoknak írtam tehát, akik hasonló krízisen mennek keresztül. Talán segít átvészelni, ha tudják, esetük egyáltalán nem egyedi. Csatlakozom azoknak a véleményéhez, akik úgy gondolják, hogy ezekről az esetekről is írni kellene. Ha valaki nem szoptat úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, attól még lehet nagyon jó anya!!!
Kati
