Miért nem mondta senki, hogy a szoptatás ilyen fájdalmas dolog?!

Carolina (32) izgatottan várta, hogy életében először megszoptathassa kisbabáját, ám a csodálatos élmény helyett szúró, égő érzéssel szembesült. Hiába kérte szaktanácsadó segítségét, a helyzet nem sokat javult; a következő 3 hónap kínszenvedés volt számára a kisebesedett, vérző mellbimbók miatt.

Felmérések szerint az újdonsült anyukák csupán 26%-a számolt be teljesen fájdalommentes szoptatásról, 3%-uk elviselhetetlennek élte meg azt, a megkérdezettek 71%-a pedig valahol a kettő között nyilatkozott. Tehát teljesen normálisnak és gyakorinak tekinthetők a szoptatási fájdalmak. A kutatás azt is egyértelműen napvilágra hozta, hogy a top 5 indok között van a mellbimbók kirepedezése, begyulladása, amiért a kismamák abbahagyják a ciciről etetést.

„Amikor két évvel ezelőtt életet adtam a kisfiamnak, az első pillanattól kezdve éles fájdalmat tapasztaltam a szoptatás során. Emlékszem, amikor hazatértem a kórházból, már olyan sebesek voltak a bimbóim hogy hetekig fedetlenül mászkáltam otthon és folyamatosan fertőtlenítettem a sebeimet, hogy nehogy elkapjak valamit. Minden etetés közben halkan sírdogáltam; borzasztó bűntudatom volt, mert az jutott eszembe hogy nehogy valaki meglássa, hogy hogy viselkedek – biztos borzalmas anyukának gondolnának. Hiába végeztem el előtte tanfolyamot és jártam vagy egy tucat tanácsadónál, erre senki nem készített fel! Hogyan bírják ezt más anyukák, mi a titkuk?” – meséli Catherine.

Kerstin (33) úgy érezte, biztos csak neki van ezzel gondja, szégyellte magát, hogy biztos, csak ő a túl érzékeny, pedig eddig úgy gondolt magára, mint akinek elég magas a fájdalomküszöbe. „Hát ez tuti nem normális – vagy mégis az?!” – így vívódott magában. Már magától a szoptatás gondolatától is a teljes teste befeszült. Kerstin nem akarta feladni a szoptatás fontossága mellett szóló elveit, ezért konzultált egy szakemberrel, akinek segítségével végül pár alkalom után megszűntek a problémái.

Monica (34) első babájánál minden gördülékenyen ment; egyáltalán nem volt kellemetlen a szoptatás. Azonban a második gyerkőc etetése iszonyú fájdalmas volt. Ezért a harmadik bébivel felkeresett egy szoptatási tanácsadót, aki a fejlámpájával igen alaposan meg tudta figyelni Monica szoptatási technikáját és arra is fény derült, hogy a picinek ún. lenőtt nyelve van (túl rövid a nyelvféke). További specialistákhoz fordult az anyuka, akik segítségével mind a baba, mind az Ő problémájára találtak megoldást. (Hozzá kell tenni, hogy Monica azon szerencsések közé tartozik, akik megtehetik, hogy megfizessék a különböző szakembereket, amik sajnos súlyos tízezrekbe kerülnek!)

Számtalan anyuka számolt még be hasonló tapasztalatról, és arról, hogy a „szoptatás nem szabadna, hogy fájjon” üzenet valahol félre siklott: friss anyukaként a legtöbbük fejében az volt, hogy a „szoptatás nem fáj”. Így méltán gondolták azt, hogy bennük a hiba, valamit ők rontottak el, amikor a kínzó irritációval találkoztak.

Szerintünk igenis fel kellene készíteni a várandós anyukákat, hogy milyen fájdalmakkal találkozhatnak a szoptatás kezdetén! Nem csak emocionális, de fizikai megterhelést is jelent egy újszülött, de van, kire számítaniuk, beszélhetnek az érzéseikről nyíltan!

Kezdjük el mi a sort: meséljétek el, Nektek milyen tapasztalataitok voltak? Mi segített végül?

Bővebben itt olvashatsz: http://www.huffingtonpost.com